Éljen az esőkabát!

Utálom az esernyõt! A szél vagy kicsavarja a kezembõl, vagy kifordítja, ami még nevetséges is. Ha egyik sem történne meg, akkora zuhé van, hogy esernyõ ide és oda, csuromvizes lesz az ember.

Bármennyire is sikk elõszedni a táskából egy csinos kis összecsukhatót, vagy újabban, karon hordozni egy szép hosszú nyelût, nem tartom az emberiséget boldogító találmánynak.

Nem így az esõkabátot! Áldassék a neve Charles Macintoshnak, aki ezt a nélkülözhetetlen ruhadarabot a világnak adta. A kollektív bölcsességrõl elhíresült wikipedia szerint, 1823-ban éppen október 12-én adta el az elsõ esõkabátot Charles Macintosh. (Nem tévedés, a nevét “k” nélkül kell írni. A róla elnevezett esõkabát márkanévhez késõbb toldották a “k”-t.)

Charles Macintos 1766. december 29-én született Glasgowban, és 1843. július 25-én hunyt el. Hivatalnokként dolgozott, de minden szabadidejét a tudománynak, azon belül is a kémiának szentelte. Így nem csoda, ha hátat fordított a kényelmes életnek.

munkásságáról itt részletesebben tájékozódhatsz.
A lényeg, hogy Macintosh George Hancock-kal közösen múlhatatlan érdemeket szerzett a vízhatlan anyagok és kabátok elõállításában.

Glasgowban saját gyárat alapított, ami ma a Dunlop Rubber Company tulajdona. Tette ezt azért, mert a korabeli szabók nem akarták felhasználni az általa feltalált új ruhaanyagot.

Némi elégtétel, hogy a legnagyobb esõkabát gyártó cégek között ma is ott van az élmezőnyben a Mackintosh. Ha rákattintasz, még irodalmi és zenei vonatkozásokra is bukkansz.

a kép innen származik


Szerző: Bakonyi Mari

Él az életem. Utálom a hideget árasztó, savanyú alakokat, a kisszerûséget és a rosszindulatot.

“Éljen az esőkabát!” bejegyzéshez 15 hozzászólás

  1. Azt hittem, hogy az esőköpenyt a koballalák nyúzómestere Khhtta Jjokkhuu találta föl 32000 évvel ezelőtt, Haatwhaa vidékén, mikor egy jégeső zavarta meg a mammutborjú nyúzását s ő a nyersbőrt hirtelen magárakapta, a fejrészt, mint satyakot…

  2. A BBC-n ment tavaly egy sorozat, ami Skóciában játszódott. Állandóan sütött benne a nap, igaz, nyáron is puloverben meg dzsekiben volt mindenki. Gondolom, azon a négy napon forgatták, amikor nem esett abban az évben az eső.

  3. Megérne egy kanyart az, hogy mit keresnek itt az idetelepülő hollandusok s németek. Tiszafüreden már kolónia van. S onnantúl a magyarszappanoperának nem biztos, hogy egy Kós Károly-ház udvarát mímelő stúdióban kéne Budafokon folynia el…

  4. Az idetelepülök mit keresnek? Ezen már én is gondolkodtam, hogy érezném magam nyugdíjas koromban egy olyan helyen, ahol még a nyelvet sem beszélem. A család, régi barátok többezer kilométerre. Azt mondják, a mi kötődéseink még sajátosan kelet-európaiak. Nem költözünk, még ha muszáj lenne, akkor sem.

  5. Anna: van, aki üzletet. Lovardát, vendégházat működtet, főleg külföldi vendégeket fogad. Mások, a nyugdíjas éveiket szeretnék itt tölteni. Először azokkal barátkoznak, akikkel szótértenek, de lelkesen tanulnak magyarul, még az idősek is. A fiatalabbak itt töltik a szabadságukat, hozzák a barátaikat. Innen fedezik fel Magyarországot.

    A legtöbben átlagos vagyoni háttérrel, csak ugye, itt minden olcsóbb.

Vélemény, hozzászólás?