Az optimista

Lehet, hogy mégis a pesszimistáknak áll a világ?

 

Ha megkérdeznénk ismerőseinket, mi jobb, optimistának, vagy pesszimistának lenni, a túlnyomó többség gondolkodás nélkül rávágná, sokkal jobb az optimistának. Az önsegítő könyvek olvasói még azt is hozzáfűznék, milyen fontos a pozitív gondolkodás és életszemlélet. (meg a jóga és a zöld tea, de erről majd máskor)

Ha nem a szokásos látásmóddal akarjuk megközelíteni a problémát, ha hajlandóak vagyunk túllépni a kör-emailokban küldözgetett bölcsességeken, amelyek napjaink hímzett falvédőszövegei, könnyen belátható, az igazság megint odaát van.

 

Ki csalódik többet? Az optimista.

Ki lepődhet meg többször kellemesen? A pesszimista.

 

Az optimista, bár megkapta felmondólevelét a főnöktől, még bízik a hó végi prémiumban.

Az orvos közölte vele a megváltoztathatatlant, ő úgy vélekedik, hazamegy, bevesz két aszpirint, korán lefekszik, reggelre semmi baja.

Bizonyítványába pecsét kerül, következő osztályba nem léphet, csak áll és vár a tanári szoba előtt, hátha javíthat még egy jól sikerült felelettel.

Társa összecsomagolt és elment, másvalakivel van máshol, ő gyertyát állít az asztal közepére, mert egy romantikus vacsora mindent rendbe hozhat.

Az optimista nő egy számmal kisebb ruhát vesz a jövő heti érettségi találkozóra, úgyis belefogy. Majd utolsó pillanatban kapkodva öltözik, hol is a nadrág, amit terhessége alatt viselt?

Az állásinterjún a fejvadász az optimista önéletrajzát csipesszel megfogva a beszélgetés végén a papírkosárba ejti, de ő telefonját éjjelre is bekapcsolva hagyja, ha mégis visszahívnák.

A gyerek zsúrját a kertbe tervezi, elvégre februárban is vannak elég kellemes napos időszakok.

Az optimistát a csalódások sem tudják megingatni, a kerti gyerekzsúrt orkánerejű szél söpri el, de nem baj, élvezték a kissrácok a hóemberépítést.

Miért is ábrándulna ki? A munkaügyi központban is annyira kedvesek voltak vele.

 

Ne higgye senki, hogy el akarom tántorítani a pozitív gondolkodástól, magam is született és javíthatatlan optimista vagyok.

A gyorsan változó áprilisi időjárásban számtalanszor megáztam már, esernyő soha nincs nálam. A napszemüvegem viszont mindig kéznél van.

Szerző: Sági Anna

A trendet nem követem, hanem diktálom. Éljenek a bobók! (bourgeois bohemian) Nagyvárosi filantróp vagyok. Cosmopolita, egészséges mértékben sznob és úrinő. Tudom, mikor illő megjelenés a black tie és hogy kell használni a halkést. Ja, és gondolkodásom erősen irónikus. Úgyhogy csak óvatosan:)

“Az optimista” bejegyzéshez 5 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?