Anna Párizsban

Par_cafe

Érdemes-e kutyás pasival randizni?

Annának fontos tárgyalása volt délután, de tőle szokatlan módon nem tudott koncentrálni. Pedig Jean-Pierrel szemben nem lehet erőtlen az ember, mert a pasinak csak a kölnije édeskés, igazából szúrós és kemény üzletember. Valami fás, mentolos illat jobban illene hozzá.

Hogy hamarabb szabaduljon, engedett. Így a jövő téli kollekcióba a lila 43-as árnyalata helyett a 47-es került, ami előnytelen a nők többségének, párkapcsolatok tömege fut majd zátonyra a döglöttlila szemfestéken.

Hatra ért haza rohanva, nem késhet el. A zuhanyzással hamar elkészült, de a megfelelő ruha kiválasztására szűk háromnegyed órája maradt csak.

Egy hónappal ezelőtt, amikor munka után leszaladt vásárolni a Rue Danton sarkára, a kis üzletbe, hazafelé egy kutya ugrott rá, összesározva homokszínű Ralph Lauren nadrágját. Még szerencse, hogy nem kezdett el rögtön hisztérikus banya módjára ordítani a kutya gazdájával. Régi gimnáziumi diáktársa, Louis fogta a póráz kutya nélküli végét. Bocsánatkérő mosolya és kifogástanul elegáns megjelenése semmit nem változott az évek során. Állítólag régi arisztokrata családból származik, bár Annát, mint a liberté, egalité, fraternité elszánt hívét nem Louis származása, hanem öltözködési stílusa nyűgözte le.

A férfi nemrég költözött a környékre egy kis garzonba, miután elvált. A nizzai nyaraló az exfeleségé maradt, a koszos és csapzott kutya az övé. A közös séták egyre gyakoribbá váltak, Anna valahogy mindig este hét körül jött rá, hogy valami életmentő alapfelszerelés, mint zöld tea izű biojoghurt vagy ligh diós kecskesajt hiányzik az otthoni mentőládájából. Annának komoly fejtörést okozott, miben vegyen részt ezeken az esti sétákon, hibátlan stílusérzéke most nem segítette ki. Mintha az angol lápvidék ingoványán bolyongana, nem a Boulevard Saint Michelen, azzal a bizonytalan tapogatózással válogatta össze a ruhákat estéről estére.

A ma esti outfit is Louis miatt volt annyira életbevágó. Tegnap este, miután már elbúcsúztak, a férfi még Anna után szólt, hogy másnap feltétlenül beszélni szeretne vele valamiről. Közben, pedig éppen annyira zavarban volt, mint a gimis szalagavatón, mikor őt kérte a nyitótáncra.

A Chanel mellett döntött először, utána az utolsó pillanatban, kapkodva mégis átöltözött. A kutyához talán túl elegáns lenne, hiába mondják, hogy kis feketében bármilyen programra el lehet menni.

Az ajtóból fordult már vissza, hogy újra felvegye a Chanelt. Az ember a sorsdöntő pillanatokban legyen klasszikusan nagystílű. Még akkor is, ha jelentős késésben van. Vagy pláne akkor.

Ahogy befordult a Saint Michel sarkán, már látta Louist, amint zavartan integetve siet felé. Egy darabig csendben sétáltak, majd a férfi erőt vett magán. Befizetett egy hosszú hétvégére a barátnőjével, de a kutyát nem tudja kire hagyni, esetleg, ha Anna elvállalná néhány napra….

Szombat reggel Anna levitte a kutyát, és lepukkadt megjelenésével nem törődve beült a Les Deux Magots teraszára capuccinot inni croissannal. Máskor abban a szakadt farmerban és nagyméretű Greenpeace-s aktivista széldzsekiben el nem hagyta volna a lakást, de most úgy gondolta, ez valamilyen nyilvános vezeklés, saját naivitása miatt.

Kellemes, pézsmás – ciprusos illatot érzett, és a mellette lévő székbe Claude vágódott be vigyorogva.

Régebben jóban voltak, gyakran reggeliztek együtt, de az utóbbi hetekben, mint a hajóvonták elkerülték egymást. Pedig a férfit a hadra fogható jelöltek között tartotta számon, eléggé a lista elején.

Claude végigmérte Annát alaposan, az XL-es méretű széldzsekit meg is tapogatta, majd kérdezett:

– Ráérsz holnap? Elmehetnénk kirándulni valahová. A kutyát is hozhatod, legalább mozog, nem hiszem, hogy nagyon szeret kávézóba járni.

Ahogy tömték magukba a croissant, a férfi elmesélte, hogy már hetekkel ezelőtt meg akarta hívni Annát valami közös programra, nem minden hátsó szándék nélkül.

– Csak amikor már éppen elszántam magam a dologra, elkezdtél estélyi ruhában járkálni az utcán azzal a kutyás idiótával. Tudod, aki olyan hülyén öltözik-, magyarázta a férfi.

 

Szerző: Sági Anna

A trendet nem követem, hanem diktálom. Éljenek a bobók! (bourgeois bohemian) Nagyvárosi filantróp vagyok. Cosmopolita, egészséges mértékben sznob és úrinő. Tudom, mikor illő megjelenés a black tie és hogy kell használni a halkést. Ja, és gondolkodásom erősen irónikus. Úgyhogy csak óvatosan:)

“Anna Párizsban” bejegyzéshez 16 hozzászólás

  1. Anna, becézni fogom (~cska) ha nem próbálja meg: előzőéletében megnyit egy szeresztőt, abba beilleszt képet, egérréhúzással kijelöli
    controll c
    aztán az itteni szerkesztőbe: control v
    de jó képnélkül is!

Vélemény, hozzászólás?