Ösztöndíjazott mobilitás

Az Erasmus-program a felsőoktatást célozza meg, ezen belül a hallgatókat, a felsőoktatási intézményeket, illetve azok oktatóit, trénereit és egyéb oktatási személyzetét, civilszervezeteket, kutatóintézeteket, a helyi, regionális, nemzeti szinten működő, a felsőoktatás működtetésével foglalkozó köz- vagy magánintézményeket, valamint a pályaorientációs és pályaválasztási tanácsadást ellátó testületeket.

A program célja az európai hallgatói és oktatói mobilitás növelése és minőségének javítása. A programban részt vevők kiemelt feladatuknak tekintik, hogy a magyar képzési szektorban, illetve felsőoktatásban dolgozók és tanulók szakértői segítséggel, hatékonyan aknázhassák ki a nemzetközi pályázati programokban rejlő lehetőségeket. Szándékaik szerint az együttműködési időszakban felhalmozott szakmai tudásanyagot és tapasztalatot visszaforgatják, illetve az érintettekkel megosztják. Ily módon a hazai felsőoktatás fejlesztéséhez is hozzájárulnak.Az eredeti programban a huszonöt EU tagállamon kívül az Európai Unióhoz a későbbiekben csatlakozó országok (Bulgária, Románia és Törökország), az EFTA és EAA-tagok, is részt vehetnek. Az Erasmus-státus azokat a hallgatókat illeti meg, akiket – amennyiben megfelelnek a programban támasztott feltételeknek – kiválasztanak arra, hogy valamely külföldi partneriskolában tanulmányokat végezzenek, és az adott felsőoktatási intézmény hivatalosan is visszaigazolja, hogy őket diákként fogadja. Az ösztöndíjak kiváló lehetőséget teremtenek a kultúrák közeledésére, a felek közötti párbeszédre. Az oktatók és a hallgatók mobilitásának támogatásán  keresztül a tudásalapú globális társadalom kihívásainak a fogadására is felkészítenek. Kardos Tamás egyike az Erasmus-ösztöndíjjal Spanyolországban tanult magyar diákoknak. Most a mediterrán országban szerzett élményeiről mesél.

Hogyan kezdődött?

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem filozófia és kulturális antropológia szakos, mindkét tárgyból végzős hallgatója vagyok. Mint a leendő hivatásommal kapcsolatos minden más információt, a külföldi tanulási lehetőségeket is gondosan figyelem. Tanszékeinken a megpályázható Erasmus-ösztöndíjakat mindig májusban írják ki. A mostanit megelőzően már kétszer is jelentkeztem egy granadai antropológiai ösztöndíjra, de a próbálkozásaim nem sikerültek, mivel eladdig az adott témában nem végeztem kutatást. A legutóbb kiírt pályázatnak azonban már nem voltak extra feltételei, mindössze a megfelelő előmenetelt, a kint töltött tanulmányaimra vonatkozó terveim ismertetését és néhány dokumentum meglétét tették kötelezővé. Ráadásul azt is megválaszthattam, hogy az érdeklődésemnek és a nyelvtudásomnak megfelelő olasz, francia és spanyol egyetemek közül melyikre szeretnék menni. Mivel én spanyolul beszélek, és az ország sokszínű kultúrája, oldott légköre mindig is vonzott, a pályázatomat Sevillába adtam be. Szerencsémre tavaly rajtam kívül senki nem pályázott oda, így aztán akadálytalanul nyertem el az ösztöndíjat.

Anyagi fedezet

Ugyan az ösztöndíj az ingyenes oktatást biztosította számomra, de albérletet már magamnak kellett keresnem. Nem sokkal a kiutazásomat megelőzően felhívták a figyelmemet egy olyan internetes oldalra, ahol mindenféle vállalkozó kedvű emberek teszik közzé, hogy utazni vágyó, leinformálható diákokkal alkalomadtán pár napra szívesen megosztanák a szállásukat. Így találtam rá egy leendő kollégámra, arra a sevillai antropológus srácra, akinél három napot töltöttem. Egyetemi tablójukról még albérleti címeket is gyűjtött nekem, így alig három nap alatt sikerült állandó szállást szereznem. Ezt három Erasmus-ösztöndíjassal, két francia és egy olasz fiúval osztottam meg. Új társaságom révén személyesen megtapasztalhattam, milyen is a más országokból származó emberekkel hosszabb távon egy fedél alatt élni. Szinte pillanatok alatt remek kis közösség alakult ki, hiszen ők szintén egyetemisták és ráadásul hasonló érdeklődésűek voltak, mint én. A napi életritmusom azonban az itthonihoz képest teljesen felborult, a sevillaiak ugyanis jellemzően éjszaka élnek, míg az erasmusosoknak nappal is helyt kell állniuk. Sajnos, a félévre kapott ezerkétszáz eurós ösztöndíjból alig futotta többre az albérleti díjamnál, ami mellett nyilván némi költőpénzre is szükségem volt. Ezért szerettem volna angolt tanítani, de sehogyan sem sikerült tanítványra lelnem. Így a pénzem épphogy elegendőnek bizonyult a megélhetésemre. A „spanyolos” diákok közül egyébként az iskola mellett sokan dolgoznak, a legtöbben az éjszakai bárokban keresik meg költőpénzüket.

Oktatás és képzés

Az újabb szabályok szerint az ösztöndíjas időszakban előírt tantárgyak kreditszámát nem szabják meg kötelezően. Én négy tanegységet vettem fel. Ez heti nyolcszor másfél órányi előadást jelentett, amikor is spanyolt és antropológiát tanultam. A kellemes hangulatban telt órákon sokrétű tudásanyagot sajátítottam el. Életvidám, és kellő felkészültségű tanáraink voltak, akik ugyancsak színesen és zömében a spanyol kultúrkörből vett példákon keresztül ismertettek meg minket a szakterületükkel. aga az antropológia olyan tudomány, amely a különböző embercsoportok vizsgálatával foglalkozik, s amelynek művelője egy-egy célirányosan kiválasztott közösségbe beépülve végzi kutatómunkáját. Tősgyökeres sevillai tanáraim a helyi vonatkozású példák ismertetésekor azok sajátosságaira is rámutattak. Elmondták például, hogy a flamenco tánc művészetét technikailag ugyan bárki elsajátíthatja, ám ennek a zenének a belső lüktetését istenigazából csak az érzi, aki Andalúziában született. Végtelenül sokat számít, hogy ki hol látta meg a napvilágot, milyen környezetben cseperedett fel, minő szokásokat vett fel, és mely tradíciók ivódtak beléje. Sevillában körülbelül ezerkétszáz Erasmus-ösztöndíjas diák tanul, ami igazán kedvezett a baráti kapcsolatok kialakulásának. Az antropológia-előadásokon a hallgatóknak több mint a fele külföldi volt, az órák kizárólag spanyolul folytak.

Megjegyzem, annak dacára, hogy Sevillát vonzó helynek tartom, nem hiszem, hogy hosszú távra ott rendezkednék be, az andalúz dialektusnak betudhatóan ugyanis szinte bárki más spanyolját jobban megértettem, mint a helybéliekét. Nehéz lenne ott kutatómunkát végeznem. A vizsgáimat azonban könnyebbnek éreztem, mint az itthoniakat. Középfokú nyelvtudásom elegendőnek bizonyult a megmérettetésekhez. Mesés környezetSevilla fantasztikus helye a világnak, tele mindenféle látványosságokkal: az arab uralkodás emlékeitől kezdve az Andalúziára oly jellemző szórakozóhelyekig. A kulturális élet az elmaradhatatlan flamencoelőadásoknak, a könnyű- és komolyzenei koncerteknek, a kiállításoknak, a színházi daraboknak és nem utolsósorban a helyi ünnepeknek köszönhetően káprázatosan változatos. További előny, hogy az emberléptékű városban viszonylag kicsik a távolságok, így bármely pontjára kényelmesen eljuthatunk. Spanyolország az egyik legolcsóbb uniós ország – az árak hasonlóak, mint itthon. Odakint több barátom is meglátogatott. Egyikükkel Lisszabonba is átruccantunk, ahol eltöltöttünk néhány napot. Maga a város tetszett, a lakóit azonban – legalábbis Sevilla után – már nem találtam különösebben nyitottaknak és érdeklődőknek. Viszont Marokkóba is áthajóztam, s mondhatom, annyira a hatása alá kerültem, hogy úgy éreztem: ott hosszabb időt is szívesen eltöltenék. Az ország gyönyörű építészeti alkotásai és tájai mellett a muszlimoknak azt az emberi oldalát is megpillanthattam, amiről az európaiaknak oly kevés fogalmuk van: gyermeki egyszerűségüket, önfeledt vidámságukat, meg azt, hogy nagyon is odafigyelnek a másikra, és szinte már megható, mennyire nyitottak. Úgy vettem észre, őket az teszi boldoggá, ha a másik ember is az. No persze, mint mindenre, erre is akadhat ellenpélda…

További tervek

Ebben a félévben a Fazekas Mihály Gimnáziumban volt a filozófiai tanítási gyakorlatom. Antropológiából már csak a szakdolgozatom és az előírt tanítási gyakorlatom maradt hátra. Miután pedig a Sevillai Egyetemtől  megkapom az igazolást az ott hallgatott tantárgyaimról, államvizsgázhatok. Egyébiránt antropológiából a hallucinogén drogokat fogyasztókról és az őket környező kultúra iránt érdeklődő emberekről írom a szakdolgozatomat. Azt kutatom, miért, miként és milyen célokkal alakul ki egy ilyen csoport. Eddigi ismereteim szerint az jellemző rájuk, hogy egypáran rendszeresen találkoznak, olykor még együtt is alkotnak, leginkább egy tea mellett beszélgetnek a társaságuk jelenéről és jövőjéről. A hallucinogén drogokat sokan közülük egyfajta iránymutatónak gondolják, amely segít nekik egy teljesebb világkép kialakításában. Az egyik fő céljuk, hogy a drogok és a fogyasztók témájában egy társadalmi szintű, előítéletektől mentes, értelmes párbeszédet indítsanak be.

Tapasztalatból mondom…

Amióta visszajöttem, egy kicsit más szemmel tekintek a szülőhazámra: többre értékelem a jót, s persze a rosszat is előbb észreveszem, mint azelőtt. A kint töltött időszakot nagyon hasznosnak érzem. Számos hozzám hasonló érdeklődésű fiatalt ismertem meg, bepillantást nyertem a helyi szokásokba, s persze élesben gyakoroltam a spanyol nyelvet. Az egyetemen egy számomra teljesen új oktatási közegbe kerültem. Az ott megélteket semmilyen könyvből nem tanulhattam volna meg, s ezt még az elsajátított tudásanyagnál is fontosabbnak tartom. Kifejezetten örülök annak, hogy az ismeretlen környezetben viszonylag hamar megtaláltam a helyemet. Az albérletemmel is óriási szerencsém volt, mert olyan emberekkel költöztem össze, akik előttem öt hónappal érkeztek Sevillába, és ez jelentősen megkönnyítette a helyiekkel és az ösztöndíjasokkal való  összeismerkedésemet. Ma már csak néhány kinti ismerősömmel tartom a kapcsolatot, de remélem, hogy ezek a szálak sokáig megmaradnak. A sevillaiaknak az élet dolgaihoz tanúsított könnyed hozzáállása sok mindenről pozitív irányba változtatta meg a véleményemet. Féléves ottlétem megerősített abban, hogy továbbra is a különféle embercsoportok jellemzőinek a feltárásán célszerű dolgoznom.

Sümegi Mónika

forrás: www.allas-start.hu

 

Vélemény, hozzászólás?