Kényszerpályák nélkül…Vonzások és választások

A pici babától joggal várjuk el, hogy kéthárom hónapos korában már tartsa a
fejecskéjét, és keresse a tekintetünket; öthat hónaposan forgolódjon, esetleg kezdjen el kúszni-mászni – s persze aggódunk, ha egyévesen még nem áll, nem ül, és nem mondja ki az első szavakat.

Törvény írja elő, hogy hat-hét éves korban meg kell kezdeni az iskolai tanulmányokat, ezért talán még most is evidens, hogy az érettségizők döntő többsége tizennyolchúsz év körüli. Azt, hogy gyermeke diplomát szerezhessen, igen sok szülő akarja és tudja is biztosítani. A felvételik és a kreditrendszerek változásai, az egymással párhuzamosan is megszerezhető diplomák, valamint az egyetemek közötti átjárhatóság eredőjeként a karriercél meghatározása, majd a munka világában való elindulás számos dilemmát hordoz magában. Tény, hogy a pályakezdés ma már nem korlátozható a húsz-huszonnégy éves életkorra, ám a HR-esek többsége egyetért abban, hogy az ettől való lényeges eltérés hátrányt jelent(het) az érintettek számára.

Ebben a cikkben nem az evidens elindulásról, azaz a végzettségnek szó szerint megfelelő egyenes elindulásról írok, hanem rövid és középtávra szóló, konkrét karriercélokat vázolok fel azok számára, akik úgymond “helyből” váltani akarnak, vagy ilyesmire kényszerülnek.

Tanár, aki nem szeretne tanítani
A tanári jövőt még ma is igen sokan ad hoc módon jelölik meg pályaválasztási döntésük kifejezéseként. Különösképpen azért, mert a gimnáziumi években a szakterületek egyike iránt sem alakul ki erőteljes vonzódás, hiszen az érdeklődés, a tehetség ilyenkor az egyes tantárgyakhoz kapcsolódik, és a szakmai kompetenciák megalapozása helyett inkább csak a sokféle irányban szerteágazó ismeretek felhalmozása folyik.

Ha az érettségi előtt álló diákoknak feltesszük a kérdést, hogy “Kit milyen pálya vonz, mivel szeretne hivatásszerűen foglalkozni?”, lényegesen nagyobb gyakorisággal kapunk tőlük olyan választ, amelyben a kedvenc tantárgyukat jelölik meg, vagy az elvárt munkahelyi körülményekre, de még inkább a jövedelemre, presztízsre utalnak, mintsem hogy megneveznének valamilyen konkrét pályát vagy szakterületet. Válaszaik rendre: “Jó vagyok töriből, ezzel kezdek majd valamit.”; “Rugalmas munkaidőben, fiatal csapatban szeretnék dolgozni.”; “Izgalmas, pörgős munkát szeretnék, ahol sokat lehet keresni”.

Amikor aztán elérkezik a felvételi lapok leadási határideje, kényszerdöntés születik: a jelentkezési lapot oda adják be, ahová elegendőnek ígérkezik az elért pontszám. Ami jellemző gyakorisággal a tanári pálya, illetőleg annak valamely határterülete.

A főiskola, az egyetem ritkán juttatja a hallgatókat olyan élményekhez, amelyek áttörik a “Véletlenül kerültem ide…”; az “Én csak kívülről szemlélődöm…”; a “Ha már elkezdtem, végig is csinálom…”, vagy a “Meglesz a diplomám, és majd kezdek valami mást…” érzését. Még sincs baj, ha a hallgatónak ezekben az években – a tanulmányai, az emberi kapcsolatai, a közösségi tevékenysége, az alkalmi munkavégzései, a sport- és az egyéb szabadidős tevékenységei, továbbá a hobbija évén –, lényegesen fejlődnek a személyes és a szakmai kompetenciái: például szuverénné, döntés-, tárgyaló- és prezentációképessé válik, idegen nyelve(ke)n folyékonyan beszél, a számítógépet napi szinten és nemcsak netezésre használja, ügyesedik az érzelmek, a konfliktusok, a váratlan helyzetek kezelésében, megtapasztalja az erőfeszítés, a küzdés, a siker izgalmát, örömét… S mindezek mellett persze – mint a tudásbázisának a részei – hasznosíthatóan ott vannak azok a tantárgyi és tudományterületek, amelyekre szakosodott.

A kialakult kompetenciák jó esélyt adhatnak a személyes és a telefonos ügyfélszolgálatokon; a szolgáltató központokban, call centerekben; az értékesítés különböző, például területi képviselői, ingatlanforgalmazói, befektetési tanácsadói, hirdetésszervezői és telesales területein; vagy éppen a humán szolgáltatásban, többek között az oktatásszervezőként, trénerként való pályakezdésre.

Ma már a felsorolt pályák mindegyikében létezik valamilyen államilag elismert, s a felnőttképzésben vagy az iskolarendszerben is – többnyire mindkettőben – elérhető szakképzés, bár az alkalmassági szűrőjükön megfeleltek számára többnyire maguk a foglalkoztatók biztosítják a betanítást, illetve a képzést.

Bölcsész, aki a versenyszférába vágyik
A pályaválasztási döntésekben a küldetés erejű szakmai elhivatottság – “Amióta csak az eszemet tudom, történésznek készülök…” – mellett a családi és a tanári ambíciók éppúgy szerepet játszanak, mint a tizenéves fiatalnak a világra eszmélésekor kézbe vett olvasmányai, a filmek és más művészeti ágak terén szerzett meghatározó élményei, vagy a valós, esetleg gondolati síkon zajló utazásai, találkozásai, beszélgetései.

Huszonévesen aztán sokan rájönnek arra, hogy az általuk választott pályán alig, sőt csak a legkiválóbbak számára van perspektívát és tisztes megélhetést ígérő munkakör, s talán türelmük, tehetségük sincs “kivárni a sorukat”, azt, hogy például valamelyik kutatóintézetben vagy egyetemi tanszéken dolgozhassanak.

Szerencsés esetben a tanult szakma érdeklődési körré, hobbivá alakul, és a pályakezdő fiatal kiforrott önismerettel, újrafogalmazott ambícióval kezd bele az állásvadászatba. S mert már vannak hasznosítható erősségei, például a műveltsége, a verbális képességei, a tanulásban, kutatásban és az információk rendszerezésében, feldolgozásában szerzett rutinja, 27 www.allas-start.hu az elmélyülés, az analízis és a szintézis képessége – kiváló pályázatíró és -elbíráló, monitoring- vagy kommunikációs szakértő, újságíró, esetenként copywriter válhat belőle, amely utóbbi online felületekre, például reklámokhoz vagy SMSkampányokhoz készít néhány száz karakter hosszúságú, pár másodperc időtartamú informatív szövegeket.

Típushiba, ha a frissen végzett bölcsészek ahelyett, hogy megmérettetnék magukat a munka világában, egy olyan újabb diploma megszerzésébe kezdenek, amellyel pályaelhagyókká válnak. Közülük kerülnek ki azok a huszonnyolc-harminc éves, két-három diplomával rendelkező, ugyanakkor nulla szakmai tapasztalatú pályakezdők, akiket a munkaerőpiac “túlképzett munkaerőnek” ítél(t) meg. Friss diplomás és elhivatott bölcsészként ez a veszély még nem fenyeget, így hát ki-ki maga döntse el, hogy beáll-e a sorba, azaz megpróbál-e a pályán maradni, ahol lépésről lépésre “bedolgozza magát”, vagy pályát vált, amelyen majd alulról indul, s kezdetben akár az asszisztensi pozíciót is elvállalja.

Több nyelvet beszél, máshoz nem ért
A pályaelhagyók közül talán ők vannak a legkönnyebb helyzetben, hiszen a hazánkba települt nemzetközi szolgáltató központokban évről évre több száz új munkahely létesül, a fluktuáció folytán pedig legalább ugyanennyi üresedik meg. A global shared service centerek és contact centerek több mint húsz nyelven, a világ szinte minden tájára szolgáltatnak. A felsőfokú angoltudás alapelvárásuk – mivel a belső kommunikáció eleve, a betanítás pedig többnyire ezen a nyelven folyik –, amely mellé a munkavállalónak a második, esetleg harmadik nyelvet is folyékonyan, szinte anyanyelvi szinten kell beszélnie.

Amit a szolgáltató központok többsége kínál: nyelvi szűréssel egybekötött szakmai alkalmassági vizsgálat; orientációs – például szolgáltatói, rendszerhasználati, kommunikációs szakmai és nyelvi tréningek; pénzügyi, beszerzési, IT- vagy HRszakterületi specifikáció; releváns bér és kulturált munkahelyi környezet.

Nyelvtudókból még mindig igen sok vállalatnál mutatkozik hiány, ezért bizonyos – tipikusan az irodavezetői és a személyi asszisztensi – pozíciókban szívesen alkalmaznak olyanokat, akiknek a legfontosabb munkaköri feladatául az idegen nyelvű kommunikációt, a telefonálást, a levelezést, a tolmácsolást, a fordítást szabják. Mindezek kiváló pályakezdést tesznek lehetővé a jó együttműködési készségűek számára, hiszen egy jó vezető, vagy jó szakértő “jobb kezévé”, nélkülözhetetlen munkatársává válni nemcsak a megszerzett kapcsolat értéke miatt, hanem a tapasztalati tanulás szempontjából is megéri.

Mérnök, aki humán beállítottságú
Hadd biztassam őket, hiszen a műszaki területek beszállítói – például a tanácsadói, az értékesítői, a projektmenedzseri és az értékbecslői munkakörökbe – nagy örömmel fogadnak olyan szakembereket, akik a jó kommunikációs és empátiás készségeik mellett szakmai kapcsolati hálóval is rendelkeznek.

Aki pályát vált, az ne fordítson hátat egyszerre mindennek, amit korábban tanult vagy tapasztalt, hanem igyekezzen úgy továbblépni, hogy kihasználja a már megszerzett ismereteit, képességeit, amelyekhez az újakat is bevonja. A mérnöki logika és a műszaki háttérismeretek például a szervezetfejlesztési projektekben éppúgy jól jöhetnek, mint a közszféra néhány területén: az önkormányzatoknál, a egionális fejlesztésekben és a pályázati tevékenységnél.

Pénzügyes, aki nem szíveli az íróasztalt
A gazdálkodói, pénzügyi szemléletmód éppúgy sok más területen hasznosítható, mint mondjuk, a műszaki beállítottság. Az ilyen munkavállalókat a pályázatok, projektek majd mindegyikében – úgy a verseny-, mint a közszférában – nagy előszeretettel alkalmazzák. A bankok, a biztosítók, a pénzügyi ellenőrző és tanácsadó cégek ügyfélszolgálati típusú vagy értékesítői tevékenységei ugyanis többségükben dinamikusabb, rugalmasabb munkatársakat kívánnak meg, mint a klasszikus értelemben vett pénzügyi szakemberek.

Tapasztalatom szerint a pénzügyi végzettségű pályakezdők menedzserasszisztensként vagy irodavezetőként is jó eséllyel indíthatnak. Hiszen ne feledjük, hogy a munkáltatók többsége kifejezetten azért alkalmaz pályakezdőket, mert arra számít, hogy ők rugalmasak, kreatívak, terhelhetők, nincsenek még megcsontosodott munkamódszereik, tehát könnyen betaníthatók és rugalmasan beilleszthetők.

Agrár végzettségű, aki a nagyvárosba vágyik
Passz, mondhatnánk elsőre, hiszen nagyvárosi környezetben alig akad olyan munkakör, amely szakmailag releváns lenne. 28 www.allas-start.hu Ami van, az is inkább csak az agrárium irányításához, fejlesztéséhez kapcsolódó beszállítói területekhez kötődik. Ráadásul ezek sem pályakezdő helyek, így komoly eferenciák nélkül aligha elérhetők. Épp ezért az ilyen pozíciókat sem a közzétett álláshirdetésekben, sem a munkaközvetítők ajánlatai között nem találjuk meg. Vagyis annak, aki mindezek ellenére kitart a megfogalmazott célja mellett, nemcsak nagy elszántsággal, kitartással, nemkülönben tehetséggel kell rendelkeznie, de egyben haladéktalanul hozzá is kell kezdenie az aktív kapcsolatépítéshez. Miután feltérképezte a szóba jöhető foglalkoztatókat, ögvest nekiláthat az úgynevezett “hideg hívásos” megkeresésüknek: telefonon és/vagy levélben informálja őket, hogy megpróbálja felkelteni az érdeklődést a személye, a kompetenciái iránt.

Ennél egyszerűbb út a cél módosítása. Tehát az illető vagy kiterjeszti vidékre is a keresést, vagy “helyből” pályát módosít. Utóbbi esetben azt javaslom, hogy ne egy következő diploma megszerzésével kezdje, hanem inkább nézzen körül a munkaerőpiacon: melyek azok a pozíciók, amelyeknek az elvárásait nagyjából ő maga is teljesíti. Az itt szokásos elvárások a szakmai céltudatosság és eredményorientáltság, a nyelvtudás, a jó kommunikációs és szervezőkészség, az időgazdálkodás képessége, a felhasználói szintű számítógépes ismeretek, s végül, de nem utolsósorban a csapatjátékos beállítottság.

Sokdiplomás, aki nem tudja, talál-e munkát
Aki elmúlt már “ennyi meg ennyi”, ám nem tud szakmai tapasztalatot felmutatni, annak az elhelyezkedéskor a több diploma inkább hátrányt, mintsem előnyt jelent. Különösen előnytelen, ha a végzettségei olyan szakmákhoz kapcsolódnak, amelyek például a versenyszféra munkaadóinak a szemében nem annyira munkaféléknek, mint inkább hobbiknak tűnnek. Mondom ezt én, annak ellenére, hogy személyesen ismerek egy olyan vállalati vezetőt, aki gyakorló gazdasági szakember létére az első diplomáját a Liszt Ferenc Zeneakadémián szerezte. Igaz, ő huszonévesen már zenekart menedzselt. Esetenként a gyors egymásutánban vagy az egymással párhuzamosan megszerzett három-négy diploma a “túlképzettség”, és azzal együtt a tulajdonosának a meglévő csapatba való beilleszthetősége problematikáját is felveti. Ugyanis a pályakezdő pozíciók majd mindegyike beosztotti, betanuló, illetve valamilyen közvetlenül irányított munkakör, amelyekben bizonyos gyakorlatias, adminisztratív feladatokat is el kell végezni, számos vezető pedig egyenesen attól tart, hogy amennyiben magasan képzett munkavállalót alkalmaz, annak nem lesz “eléggé kvalifikált” a feladat, ezért gyorsan elveszti az érdeklődését, motivációját. Másrészt az is megfigyelhető, hogy a három-négy diplomával rendelkezők többségének a munkakör sikeres ellátásához nélkülözhetetlen egyéb képességek megszerzésére nem igazán jutott idejük: például a nyelvtudásuk pas�- szív, a számítógépet csupán alapszinten használják, a tárgyalásban, a konfliktuskezelésben járatlanok…

Mindezek alapján azt javaslom: aki olyan helyzetbe került, hogy túl van már jó néhány sikertelen pályázaton, ismerje fel a helyzete fonákságát, majd rendezze sorait. Pótolja a hiányosságait: frissítse fel a nyelvtudását, trenírozza tárgyalókészségét… Kössön kompromisszumot önmagával, és mihamarabb helyezkedjen el. Nem lesz könnyű dolga, de hadd biztassam azzal, hogy minél előbb megteszi, annál hamarabb tud majd a személyes és a szakmai kompetenciái révén komoly pozícióba kerülni.

 Tőlem gyakran megkérdezik: “Talán titkoljam el valamelyik diplomámat?” Nem, ezt nem javaslom. A CV-be tényszerűen – időpontokkal, az intézmény és a végzettség megnevezésével – mindegyiket be kell írni, a mellékelt motivációs vagy kísérőlevélben azonban röviden, néhány mondatban érdemes feltárni a helyzetet: “A tanulmányaimat lezártam. Kész vagyok arra, hogy – a végzettségeim és az életkorom ellenére is pályakezdőként – beilleszkedjem és dolgozzam. Számítok arra, ami egyben lelkesít is, hogy a kollégáimtól, a vezetőimtől a szakma csínját-bínját megtanuljam.”

És a többiek?
E cikk terjedelmi korlátai, no meg az élethelyzetek, a karriercélok színes palettája nem teszik lehetővé, hogy a leírtaknál több elindulást és karrierutat felvázoljak. Abban bízom, hogy a fentiek a más végzettségűek számára is ötletadók és adaptálhatók. Ha mégsem így lenne, akkor azt javaslom, hogy keressenek meg engem a karrier@hvg.hu e-mail címen, és szívesen segítek nekik az egyéni karriercélok megfogalmazásában.

Tóth Éva Mária
humánmenedzsment szakértő
kuatóriumi társelnök
Humán Erőforrás Alapítvány

forrás: www.allasstart.hu

Vélemény, hozzászólás?