John McClane Moszkvában

A globális filmiparban Hollywood meghatározó szerepe miatt mindig különlegesnek számít a sajátos keleti effektekkel operáló orosz mozi. Azonban a Leszámolás – Terror alkotói vállaltan egy Die Hard-típusú filmet akartak forgatni, ahogy még fiatalkorukban elképzelték, csak éppen orosz környezetben.

Szovjetunió felbomlását követően nem csak az egykori államalakulat kereste helyét a világpolitika színpadán, hanem az egykori szovjet filmgyártás is. A nagyhatalmi státus iránti vágy nem veszett ki, még ha az egykori világjobbító nézetrendszert egy másik váltotta is fel. Sőt, az USA-val folytatott, majd elvesztett gazdasági versennyel járó ideológiai földcsuszamlás idején még inkább szükség volt a néplélek vigasztalására, de a magasabb körökben sem vetették meg a birodalmi gondolatokat.

Minderre pedig mi sem alkalmasabb, mint a saját nagyság, erő, dicsőség képzetének táplálása saját történetekkel, amihez a filmipar kiváló eszköz, lévén gyorsan, könnyen befogadható vizuális táplálékot biztosít az arra éhes közönségnek. Nem volt ez másként arrafelé a film feltalálását követően sem. Mindenesetre felismerve a lehetőséget az orosz állam befektetőként jelentkezett a 2000-es évek elején, és komoly összegekkel igyekezett támogatni a hazai filmgyártást, hogy évente száz! saját alkotás születhessen.

Mindez meghozta az eredményt. Az egyik legtöbbet emlegetett példa az Éjszakai őrség, amely hazai pályán a mozipénztáraknál maga mögé utasította A Gyűrűk Urát! A fantasy elemeket és mátrixos effekteket az ezredforduló orosz apokalipszisvízióval összemixelő Éjszakai őrség következő két részének remélt profitjából pedig már Hollywood sem akar kimaradni.

A 90-es években a történelmi múltból táplálkozó, nemzetközi „fogyasztásra” is szánt alkotások – Csalóka napfény, Kaukázusi fogoly, Orosz bárka – mellett az akciófilm műfajában is elkezdődött a változás. Ennek egyik legfontosabb darabja Timur Bekmambetov akció fantasy-trilógiája előtt a Testvér, amely a közelmúlt történelmi eseményei közül a csecsen háborúra utalva bepillantást enged a szentpétervári alvilágba. Alekszej Balabanov rendezésében, az ifjabb Szergej Bodrov főszereplésével megszületett az új generáció hőse, a modern nyugati hatásoktól sem mentes, ugyanakkor az emberi szenvedésre fogékony lelkű igazságtevő, egy sajátos orosz G. I. Joe.

Az aktuális világpolitikai kérdések köré csoportosított szereplőkkel és történettel kissé jelzésszerű a Leszámolás-Terror című alkotás, amely szintén a hazai mozikba kerül, igaz, már 2004-ben elkészült!

Az alkotókat bevallottan fiatalkoruk egyik meghatározó moziélménye, a Die Hard-filmek motiválták. Azonban Smolin őrnagy mégsincs olyan messze a Bruce Willis alakította John McClane-től, mint azt első pillantásra a földrajzi távolság alapján gondolnánk. Magánéleti problémákkal terhelt hőseink magányosan küzdenek a nemzetközi terrorizmus aktuális képviselőivel, a képlet már a 80-as évek második feléből ismerős. Talán csak annyi a különbség, hogy Bruce Willis borostás arcával és többé-kevésbé megviselt külsejével kultikus-ikonikus figurát teremtett, míg a Smolint alakító Alakeszej Makarov hozzá képest vértelen karakter. Azért az ex-KGB-st sem kell félteni, ő toronyház helyett egy moszkvai cirkuszban végzi el a piszkos munkát.

Hozzá hasonlóan azonban a többi figura ma már kissé elnagyoltnak hat, épp úgy, ahogy a történet. Sok szálon futnak az események, Moszkva mellett Rómában, amelyet atomcsapás fenyeget, és a kietlen csecsen vidékeken. Végül a nemzetközi terrorizmus elleni harcba a NATO is bekapcsolódik, azonban épp az aktuálpolitikai vonaltól majdnem komolytalanná is válik a film. Látva a temérdek gondtól barázdált homlokú katonát és hivatalnokot, élükön az afro-amerikai tábornokkal, úgy tűnik, az amerikai típusú PC már ott is a spájzban van.

Ami a film igazi erőssége, hogy látszik, van benne anyag! 11 millió dollárból készült, ezért a legdrágább orosz akciófilmek közé számít. A nyugati filmkészítésen edződött orosz filmesek hoztak mindent, amit csak tudtak, reklámfilmes látást, hollywoodi akciójeleneteket. Mindehhez keletről érkezett az orosz haditechnika, szupermodern MI 28-as helikopterek, SU 27-es vadászgépek, az egyik legnagyobb teherszállító repülőgép, az AN 124-es, és végül egy repülőgép-hordozó anyahajó is feltűnik.

Valószínűleg nincs a földkerekségnek még egy olyan városa, ahol rendőri kísérettel olyan impozánsan lehet páncélozott kétéltű katonai csapatszállítóban robogni, mint Moszkva. Végül a BTR 70-es és a rendőrautók összeütközése ugyan egyenlőtlen, de rendkívül látványosan fényképezhető!

Ha nem is ez a legsikerültebb alkotás, ami a mai orosz akciófilmet teljes vértezetben állítja ki, akkor is tagadhatatlan, hogy egy-egy kissé sematikusra sikerült munka nagyon is hiteles képet tükrözhet, és sokat képes elmondani arról, hogy az alkotók milyen inspiráció alapján dolgoztak.

Vélemény, hozzászólás?