Ej, ráérünk arra még?

Fiatal pályakezdőként elsősorban a munkakereséssel, az álláshoz jutással foglalkozik az ember, s nemigen szokott az elöregedő népesség és a nagy társadalombiztosítási elosztási rendszerek problémáin töprengeni. Különben is, úgy gondoljuk, hogy ráérünk még ilyesmikkel bíbelődni, hisz hol vagyunk mi még a nyugdíjtól! És örülünk annak, hogy végre kiléphettünk a „nagybetűs életbe”, ahol a saját lábunkon állhatunk, és azt tehetünk, amit akarunk.

Halljuk azonban a szüleinket, akik gyakran beszélgetnek arról, hogy mi történik majd velük, amikor nyugdíjba vonulnak, és sokszor nem is értjük, miért bizonytalanodnak el némely hír hallatán. Hát igen, mi még nem figyeljük a nyugdíjemelésekről, a nyugdíjak vásárlóértékéről, a tizenharmadik havi nyugdíjról, no meg az arról szóló híreket, hogy a nyugdíjas éveinket nekünk magunknak – már részben öngondoskodás útján – kell majd megalapoznunk.

Fontos tudni, hogy a munkába állással egy időben azon időszak is elkezdődik, amelynek alapján később a nyugdíjunkat megkapjuk. Ezért jó, ha már most szembesülünk az 1998-ban kialakított magyar nyugdíjrendszer jellegzetességeivel. Hiszen a munkavégzésre irányuló első jogviszony létrejöttekor azonnal kötelező magánnyugdíjpénztári taggá válnunk! A magyar ugyanis vegyes nyugdíjrendszer, ami azt jelenti, hogy amikor majd nyugdíjas korúvá válunk – s persze a nyugellátásra jogosultságot is szereztünk –, akkor a járandóságunkat részben a társadalombiztosítási nyugellátásból, részben pedig a választott magánnyugdíjpénztártól fogjuk megkapni.

A társadalombiztosítási nyugdíj továbbra is megmarad, tehát az állam a Nyugdíjbiztosítási Alapon keresztül biztosít bizonyos mérvű nyugellátást, ami azonban nem garantálja, hogy olyan időskori életed legyen, amilyenre vágysz. Ezért már most fontos, hogy felelősen gondolkodj, és legyél tisztában vele: a jövődről neked is kell gondoskodnod! A kiszámítható nyugdíjas évek érdekében a számos magánnyugdíjpénztár közötti választásunkat nagyon is érdemes megfontolnunk, hiszen egyáltalán nem lényegtelen szempont, hogy a kiszemelt pénztár mennyire hatékonyan működik.

Bár a (valamelyik) pénztárba való belépés kötelező, az, hogy melyiküknek a szolgáltatásait választjuk, rajtunk múlik. A kiválasztott magánnyugdíjpénztárban egyéni számlánk van, amelyre a munkáltató azt a nyolcszázalékos járulékot, amely a későbbi nyugdíjunknak egy jelentős részét fogja képezni, minden hónapban kötelezően átutalja. Természetesen a társadalombiztosítási  yugdíjrendszerből is kapunk majd nyugdíjat, amely azonban sokkal nehezebben tervezhető. Az öngondoskodáshoz és a céltudatos élethez hozzátartozik, hogy a jövőnkről is gondoskodni kívánjunk. A magánnyugdíjpénztáraknak  ebben nagy szerepük van, mert az itt összegyűjtött pénz a mi boldogulásunkra szolgál; a befizetések nyomon követhetők, miáltal kiszámíthatóvá teszik a nyugdíjas kort. Ez azt is jelenti, hogy érdemes időben megfontolnunk, milyenösszegeket fizetünk be, hiszen minél nagyobb olyan  jövedelemmel rendelkezünk, amely után a nyugdíjjárulékot megfizetjük, és minél több ideig halmozzuk fel a pénzt a számlánkon, annál nagyobb nyugdíjra számíthatunk a kifizetésekkor. A pénztárakban gyűjtött pénz csak a mi boldogulásunkra szolgál, ezzel az összeggel csak mi rendelkezhetünk, és arról is csak mi dönthetünk, hogy amennyiben az életünk úgy alakulna, rajtunk kívül még ki az, aki a felhalmozott befizetéseinkhez hozzájuthat. Az itt gyűjtött pénz a tőkefedezeti működésnek köszönhetően a saját, más esetben pedig az általunk megjelölt kedvezményezett részére szolgáltat biztonságos és kiszámítható jövőt. A pénztárválasztás szabadsága megillet minket, de az erről szóló döntésünkről értesítenünk kell a munkáltatónkat, aki ezt követően a tagdíjunkat minden  hónapban levonja a fizetésünkből, majd átutalja az általunk választott magánnyugdíjpénztárnak. A számlavezetésért a pénztártagoknak nem számolnak fel külön díjat. A magánnyugdíjpénztárak a befizetések jelentős részét olyan  biztonságos befektetési alapokba, államkötvényekbe kötelesek befektetni, amelyektől a legmagasabb hozamok stabilan elvárhatók.

Ezekre a befektetésekre korlátozott állami garancia érvényes. Ha éltünk a szabad pénztárválasztás jogával, és amennyiben megfelelünk azok előírásainak, a pénztár nem diszkriminálhat minket, azaz köteles taggá fogadni. A magánnyugdíjpénztárak működésének alapelve az önkormányzati jellegű működés, ami azt jelenti, hogy részt vehetünk a pénztár közgyűlésén, és tájékoztatást kérhetünk annak gazdálkodásáról. A pénztár minden évben értesít minket az egyéni számlánkon összegyűlt pénzről. Ebben az értesítésben részletesen feltünteti azt a  rendelkezésünkre álló összeget, amelyre a kötelező felhalmozási időszakot követően nyugdíjjáradék formájában igényt tarthatunk. Az öngondoskodás egy másik lehetősége, amelynek révén a nyugdíjas éveinket biztosíthatjuk: az önkéntes kölcsönös nyugdíjbiztosító pénztárak valamelyikébe való belépés. Közel másfél évtizede, azaz 1993 óta lehetőség van arra, hogy kizárólag a saját elhatározásunkból tagsági jogviszonyt létesítsünk egy általunk kiválasztott önkéntes kölcsönös nyugdíjbiztosító magánnyugdíjpénztárban, amely az államilag kötelező, tehát a jogrendünkben megszabott társadalombiztosítási nyugdíj plusz magánnyugdíjpénztár-rendszereken felül többletszolgáltatásokat, valamint magasabb  szintű ellátást biztosít a tagjainak. A pénztártagok a pénztárak által nyújtott szolgáltatások és a működésük fedezetére tagdíjat fizetnek, amelynek minimális összege az egységes tagdíj. Ezekben a pénztárakban mindig fix összegű hozzájárulásokat kell fizetni. Hogy mennyi pénzt tudunk ilyen célra elkülöníteni, az nyilván az egyéni teljesítőképességünktől, továbbá a megtakarítási hajlandóságunktól függ. Az e pénztárakban fenntartott tagság már a befizetések teljesítésekor, illetve a várakozási idő letelte után is – amikor a szolgáltatás nyújtására sor kerülhet – számos előnnyel jár. Itt kell megemlíteni az adókedvezményeket, amelyeket akkor érvényesíthetünk, ha valamelyik önsegélyező pénztárba belépünk.

A cégek szempontjából is fontos, hogy az ilyen pénztárakban minél több dolgozójuk legyen tag. A munkáltató ugyanis az önsegélyező pénztárban a munkavállalója tagdíjfizetési kötelezettségét – munkáltatói támogatásként – részben vagy egészben átvállalhatja, vagy azt béren kívüli  juttatásként kiegészítheti. Ennek a törvényben intézményesített jogi-pénzügyi szabálynak köszönhetően a munkáltató kifejezheti, sőt garantálhatja, hogy gondoskodik a munkavállalóiról. A cél többek között  az, hogy a munkáltató garantálja a minőségi és megbízható munkavégzés lehetőségét, a munkavállalók pedig érezzék, hogy a munkáltatójuk megbecsüli őket. Ha olyan cégnél dolgozunk, amelyiknél létezik ez a fajta ösztönzés és megbecsülés, akkor némi megfontolást követően beláthatjuk, hogy valójában szerencsések vagyunk, amiért a munkáltatónk ilyen béren felüli juttatást is biztosít nekünk. A döntés tehát a mi kezünkben van. Ha céltudatosan élünk és dolgozunk, akkor nem kell tartanunk a nyugdíjas éveinktől, sőt talán pont ez lesz az életünkben egy olyan jó időszak, amikor a tisztességesen megszerzett és megtakarított  jövedelmünkből  boldog, kiegyensúlyozott életet biztosíthatunk magunknak és gyermekeinknek.

Dr. Homicskó Árpád Olivér
Károli Gáspár Református Egyetem
Állam- és Jogtudományi Kar
Munkajogi és Szociális Jogi Tanszék

Forrás: www.allas-start.hu

Vélemény, hozzászólás?