Strand szabály

Ha strandra mész a gyerekeiddel, menj korán.
Bár úgy is késő, a legjobb helyek már foglaltak.
Azért próbáld meg. Olyan helyet keress, ami körülbelül egyenlő távolságra van a medencéktől, és a lángosostól.

Lehetőleg fa alatt terítsd  le a pokrócodat és ami nálad van cucc, úgymint hátizsákok, úszógumi, labdák, hat strandpapucs, felfújható gumimatrac, autókerék belső, árnyékoló sátor, nyugágy –két kicsi meg egy nagy – turistafőző , konzervkészlet – okvetlen legyen benne pacal, meg székelykáposzta – összehajtható kemping asztal, hogy csak nagyját említsük, próbáld elhelyezni a  fa árnyékában.

Ne felejtsd el, hogy a nap keletről nyugatra halad itt a mi égövünkön. Vagyis a fa árnyéka napközben mozog.  Szabály, hogy  a romlandó szendvicshegyek , meg a nem vulkanizált  kínai gumi strandpapucsok mindig a napon lesznek, ha akarod, ha nem.

Teríts be vagy húsz négyzetmétert a fenti dolgokkal.

Ha szomszédod rosszallóan nézi, hogy a törölközőjét a földbe szúrtad a nyugágy lábával, vagy a takarójára dőlt a ragacsos üdítőd, hát rá se ránts. Lesz még később elég bajod úgy is.

Szóval helyezkedj el. Közben próbáld féken tartani a gyerekeidet. A kissebbel könnyebb, mert őt csak a szomszédodban heverő bácsi pocakjáról kell leszedegetned öt percenként, de a nagyobbak komoly feladat elé állítanak, amikor meg kell magyarázni az eleinte barátságosnak látszó néninek, hogy miért gyújtották fel a pongyoláját nagyítóval, amivel egyébként hangyára vadásznak, vagy megmérkőzni az élősúlyban százhúsz kilós díjbirkózóval akit rendre nyakszirten lövöldöznek vizipisztollyal, amit te vettél nekik a bejáratnál, mert jó ötletnek látszott.

Válassz lehetőleg olyan helyet ahol nincs a közeledben tizenöt főnél nagyobb suhanc társaság, akik átpöckölik a meztelen hasadra a cigaretta csikkeket, vagy százat húsz perc alatt. Ha még is ilyenek vannak melletted, ne  kényeskedj nagyon, a banánhéjat ami a mellkasodon landol, vagy a félig evett vattacukor halmot a hajadról egyszerűen söpörd félre. Magad is rosszallóan nézhetsz, ha annak rabló kinézetű vörös gyereknek a nevetésétől, rágott főtt kukorica darabok potyognak mindenedre. Őket kerüld el.

Olyan helyre se telepedj ahol két idősebb hölgy a melletted levő társaság, tíz perc után arról beszélnek ki halt meg mostanában. Ha nem magyarok, akkor is erről beszélnek és bár nem érted, de tudod. Ez kissé elronthatja a napozás és a hideg –langyos pacal evés örömét. Úgy fél óra múlva már egészen elszontyolodsz, és biztos leszel benne, hogy nem érdemes élni.

Ha néhány öregúr mellé kerülsz, a következő idők  a piros ulti elfogásának egyetlen hatásos módjáról fognak szólni, egyre hangosabban, és előbb utóbb úgy is  belelépsz egy véletlenül eltörött sörösüveg gonosz darabjaiba. És még az a kis nyereség öröme se lesz a tiéd .Kicsit később átváltanak a kétszázegyes felszegi búza termesztésének egyetlen helyes módjára, vagy a hokkenheimi zsírsertés tenyésztésének olyan módozataira amit a legrémesebb álmaidban képzelhetnél csak el, a  disznó lélektan  legpikánsabb részleteinek elemzés mellett. Gondold el, ugyanezt németül. Meg fogod érteni. Mert ugyan miről beszélhetne hat sváb földmunkás emelkedett hangon. Később énekelnek is, de addig még van egy kis időd.

Ha elég korán jöttél, mindezt elkerülheted. De ne bízd el magad.

Ha szétraktad a cuccokat, és a gyerekeidet is sikerült ellátnod mindféle szomszédriasztó fegyverrel, rágógumi, vizipisztoly, bőrfoci, hatos faktorú szanaszét spriccelő napolaj, langyos kóla ami nyitásnál gejzírként tör fel, vagy kiemelten szagos olajos-hal konzerv, esetleg bozótvágó kés, géppisztoly, aknavető, T 62-es tank, föld levegő rakéta , vagy pálpusztai sajt, kicsit bontott sztaniolban ,   akkor reménykedhetsz tíz  perc csendes magányban, és napsütés ugyanezen idő alatti maradéktalan élvezetében.

Ha a gyerekeid megunták a napon , esetleg árnyékban való heverészést, ez úgy hat perc után biztosan bekövetkezik, csendes félmosollyal piszkáld  ki a füledből azt a meggymagot amit az

a vörösképű szeplős briganti lőtt oda,  mert meg akarta mutatni a barátnőjének, milyen könnyű eltalálni a tőle negyven méterre lévő akácfa törzsét , kelj fel és induljatok  úszni. Ezt nem lehet elkerülni.

A medence teljesen tele van önfeledten játszó és pocskoló apukával és hozzájuk tartozó gyerekkel. Végy nagy levegőt és gázolj bele a vízbe. Mostantól kezdve levegőt csak elszórt rendszerességgel veszel, az idő nagy részét a víz alatt töltöd, és amikor felbukkansz valaki egész biztosan szembe fröcsköl, vagy a levegő után kapkodó nyitott szájadba lőnek egy nagy teljesítményű szivattyú szerű vízi izével. Percek is eltelhetek, amíg rájössz, hogy az a gyerekláb amit bálnázás közben  időről időre megragadsz, hogy elgáncsold, nem a te gyereked lába. Az a láb a melletted levő, egészen biztosan náladnál kétszer nagyobb bajuszos viking gyerekéhez tartozik, aki viszont a te gyerekedet tartja jobbára víz alatt. Kissé kiéleződik közöttetek a helyzet, de megoldja végül is az a tömör gumilabda, ami először a te aztán az  ő homlokán csattan Ettől közös frontra léptek és megkísérlitek felderíteni ki lehetett a merénylő . Ez lehetetlen, úgy hogy vissza a víz alá bálnázni tovább.

Amikor a bőr már lejött a talpad jelentős részéről, ki lehet jönni a medencéből. Ekkorra a gyerekeid talpa is romokban hever, és amikor kiléptek a forró betonra, mert, hogy ugye a strandpapucs a fa alatt maradt, a három gyerekből kettőt vinned kell, nem kis kelkiismert furdalással, hogy a harmadik már sehogy se fér el a nyakadban.

Mire visszaérsz a fa alá, azt látod, hogy az árnyék, mint játékos manó elszökött a holmid fölül, és így a magaddal takarékosságból hozott üdítő negyvenhét fokosra melegedett, és a szendvicsek elindultak vándorútra a hangyák hátán, és a korábban szerencsésen elriasztott szomszédok helyére mások érkeztek, akik sokkal hangosabbak, sokkal többen vannak, és sokkal több kukoricát, meggymagot, és miegymást köpködnek a fejedre.

Miután a kóla ihatatlan és a szendvicseket is megette a fene, a gyerekek bejelentik hogy egyrészt szomjasak, másrészt éhesek, harmadrészt nem bírnak menni, mert fáj a talpuk, viszont szeretnének ők is kukoricát, lángost, meggyet, vattacukrot, meg olyan tömör gumilabdát, amivel az a kis srác olyan remekül szemközt lőtt.

Eleinte fél lábon ugrálva, mert ráléptél egy csikkre, elindultok mindezt venni.

A lángosnál kétszázan állnak sorba. Javaslod a szendvicseket mégis. A gyerekek képét látva aztán megadóan beállsz a sorba. Rövid egy óra múlva a kiszolgálóhoz érsz, aki közli, hogy az ebédszünet neki is jár, kiharcolta a szakszervezet. A fejed olyan  szép piros cékla szerű lesz, de a középső srácod kijelenti , hogy lángos nélkül sehova. Hát vársz, amíg a pultos szépen megissza a kávéját és megeszi a szendvicsét. Neki bezzeg árnyékban volt végig. Na te jössz végre. A gyerek közli, hogy tejfölös fokhagymás kell neki. Olyan nincs. Mindenféle van, sima, fokhagymás, tejfölös, sajtos, tejfölös-sajtos, de tejfölös fokhagymás az nincs. Megkísérled mégis, nagy ravaszul kérsz egy tejfölöst, és még mielőtt rámaszatolná az anyagot, javaslod, hogy kenje meg egy kis fokhagymás – amúgy nem túl bizalomgerjesztő – lével. Ettől a kiszolgáló mereven elzárkózik. Nincs kikalkulálva, azt mondja. Megpróbálod meggyőzni, de az a viking, akivel már az előbb is összeakadtál a medencében rád mordul, hogy mért tartod fel a sort, vegyél már végre valamit, hát hagyod, legyen csak tejfölös. Amíg eszitek a gyereked végig szemrehányó pillantásokkal sújt, hogy még ezt se sikerült eltézned.

A forró lángos megégeti a szád szélét,  egy szálka beleáll a fenekedbe, és amíg megpróbálod kihúzni, a lángosod leesik a földre. Naná hogy a tejfölös felével. Zárásképpen még pompásan belerúgsz az asztal lábába. Fél lábon a három gyerekkel elugrálsz a cukrozott pattogatott kukorica árusig, és most már úgy is mindegy veszel négy nagy adagot.

Tejfölös, cukor maszatos képpel és fokhagyma szagú lehelettel értek vissza a fa alá, ahol az árnyék már nyomokban sem takarja szépen berendezett territóriumodat.

Visszamentek tovább rongálni a talpatokat a medencébe. Itt a legkisebb bejelenti, hogy pisilnie kell. Javasolsz valamit, de a megrovó pillantások össztüzében – mit nagyzolnak hát ők is,  nem …?- elindulsz keresni egy alkalmas helyet. Mezítláb tapicskolsz valami lében, – ugyan mi a  fenének hoztuk az a papucsot – és vigyorogva pesztrálod a srácodat, aki nem éri fel, oda viszont nem megy be. Hát ezzel az erővel akár a medencébe is nem?

Már csak az jön, hogy a nagyobbik gyereked megver ötven méteren három karcsapással gyorsúszásba. Mindössze az vigasztalhat, hogy a te stílusod kiforrottabb. De azért büszke vagy. A viking keresztbe úszik. Most kezd neki magyarázni, hogy inkább hosszában kellene? De aztán meggondolod magad, hátadra fordulsz és jelentős karcsapásokkal nekiúszol, majd sajnálkozva mondod hogy nem láttad , és bocsánat . Nem gondolod komolyan.

A fa alá visszaéve a kisebbik javasolja hogy egyetek dinnyét, vagy fizesd be valami játékgépre, esetleg vásárold meg az uszodát így ahogy van, mi az neked.

A délután már gyorsan telik. Belejöttél. Semmi nem zökkenthet ki sztoikus nyugalmadból. Már odáig jutsz, hogy fizetnél egy sört a vikingnek. Szerencsére még időben észre térsz. Biztos a nap teszi.

Estefelé összepakolsz és elindultok haza. Már  otthon a kapuban jut eszedbe, hogy az a kisebbik , barna színű hátizsák, az bizony ott maradhatott, mert itt ugye nincs. Számba veszed a veszteséget. Voltaképpen csak két csomag kártya meg a dominó maradt ott, meg esetleg az egyik vizes fürdőgatya.

A kocsi kulcsot úgy is csak holnap után kezded keresni, amikor haza indultok, vissza a városba.

 

Dr. Brunner Tamás

 

BP 2006 o6 26

Szerző: mészégető

A szorgalom nem pótolja a tehetséget. De azért mégis meg kell próbálni. Dr Brunner Tamás ügyvéd vagyok, Budapesten születtem és itt is nőttem fel.15 éve vagyok a pályán, elsősorban büntetőügyekkel foglalkozom, de voltaképpen azt teszem amiról az emberek ugy gondolják ügyvédi munka.Nagy örömmel tanitok néhány éve a Pázmány Péter Egyetem jogi karán, a család és a munka mellett maradt rengeteg időben irtam egy pár novellát, amelyek kötetben, Aliz a dizőz cimmel ebben a 2oo5-ös évben meg is jelentek.

“Strand szabály” bejegyzéshez 4 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?