Kérdéses halálbüntetés

Miért kérdés még mindig a halálbüntetés léte vagy nemléte ? Magyarországon már az 1990-es évektől nem alkalmazták, bár a törvényben mint büntetés benne volt még, később az Alkotmánybíróság az alaptörvénnyel, az alapjogokkal ellentétesnek találta ezt a rendelkezést, igy a törvényből kikerült. De nem úgy a közgondolkodásból.

Miért gondolkodnak a kérdésről szakjogászok, joghallgatók, bölcsészek és gyakorlatilag mindenki?

Kötél általHa megkérdezel bárkit, valamilyen véleménye biztosan van róla, és eltérően sok más eseménytől vagy vitás kérdéstől, a véleménye határozott , és kerek. Indokolt állapotban van mindig, vagyis érvelni képes akit kérdezel.

Bár Magyarországon már 15 éve nincs a napi gyakorlatban a kérdés, de világszerte még sok helyen alkalmazzák a legsúlyosabb ,legszigorúbb büntetést. Nem csak a keleti – távol és közel keleti – világban, de olyan kultúrákban is amely hozzánk közelebb álló , és az állami  berendezkedés  a polgári demokrácián alapul, az emberi jogok kiteljesedése mellett.

A Magyar büntetőjogi gyakorlatból tehát eltűnt a halálbüntetés, de a gyakorlatnak még részesei olyan emberek , bírák , akik maguk alkalmazták ezt az eszközt. Én magam is ismertem ilyen embereket, éppen olyanok voltak mint a többiek, nagy szakmai tudással , a döntési helyzetben  felelősséggel döntést hozó emberek. Ismertem olyat is aki még látott magyar börtönben halálbüntetést végrehajtani.

1990 óta láttam olyan embereket is, akikkel szemben bizonyára  alkalmazták volna a halálbüntetést , ha a törvény lehetővé tette volna még. Ők már nem kerültek bitóra. Élnek még ma is, és még hosszan fognak élni, négy fal között, olyan életformában és aktivitással  mint mondjuk egy fikusz. A börtön személyiség torzító hatása nem lehet vitás, nem tudom ,hogy valójában javít-e , és nem tudom, hogy valóságos életfogytiglant töltő személynél ennek volna- e egyáltalán bármilyen értelme, de mindenesetre megváltoztatja a személyiséget.

Alkalmazkodik az elitélt a börtönnormákhoz, néhány egyszerű és egyértelmű parancshoz és helyzethez. Azt mondják hét év fogvatartás után már nem azonos a személyiség azzal aki bevonult oda, hét év előtt. Bizonyára jobb ehhez alkalmazkodni persze  mint a bitó gerinc egyenesítő szorításához.

Talán tudják hogyan hajtották végre Magyarországon a halálbüntetést amig alkalmazásban volt. Nem részletezem, a filmeken látható, kellett egy faoszlop, két kampó, egy rövid kötél a nyakra, egy másik kötél a lábra, kellett három ember a kötél jobbik végére meg egy elitélt a rosszabbikra. Azt mondják gyors dolog volt

A büntetés célja – a megtorlás mellett – a megelőzés. Speciális és generális prevenció. A speciális az, hogy az elkövetőt visszatartsa a jövőben , – de legalább egy ideig biztosan – a bűnözéstől, ujjabb bűncselekmények elkövetésétől, a generális, hogy ezen a példán tanulva mindenki mást is visszatartson a bűnelkövetéstől, persze elsősorban az önkéntes jogkövetés lenne a cél, de a büntetéstől való félelem is szerepet játszik. A halálbüntetésnél a speciális prevenció hogy ugy mondjam tökéletesen érvényesül. Egyes statisztikák szerint azon államokban ahol volt majd megszűnt a halálbüntetés, jelentősen nem változott azon cselekményeknek a száma amelyeknél ezt a büntetési formát alkalmazni lehetett volna.

Villamos székNézzük milyen érvek szólnak a halálbüntetés alkalmazása mellett. Vannak olyan súlyú bűnesetek amelyek esetében szükséges a büntetés megtorló funkciója alkalmazása, és az elkövető tényleges kiiktatása, hogy egyrészt helyre álljon a világ rendje, az igazságosság, másrészről a bűnös ténylegesen szűnjön meg, mert veszélyes. Ilyen büncselekmény volt és maradt mindig az emberölés, annak is az un. minősített módjai , különös kegyetlenség, előre kiterveltség, aljas indok, nyereségvágy, és a többi. A régi el érvényesült szemet szemért fogat fogért.

Majdnem mindig halálbüntetéssel volt fenyegetve a legsúlyosabb állam elleni bűncselekmények sora,  – külön is megemlítve itt  a kémkedést,  –  a katonák által a háborúban  polgári lakosság ellen elkövethető bűncselekmények. Különösen védett jogtárgyak. Idézzék maguk elé  Dobó kapitány ítéletét  az áruló Hegedűs hadnagy felett Eger ostromakor. Senkinek egy pillanatig nem volt kétsége hogy helyes volt az ítélet igaz ?

Kicsit érzékenyebb kérdést vetett fel, amikor politikai cselekmények esetén sőt tényleges vagyon elleni cselekmények esetén volt helye a halálbüntetésnek. Mondjuk voltak olyan  szituációk amikor a nagyobb történelmi kataklizmák után, a  hatalom megszerzése és megtartása valamint a rend megteremtése indokolta ezt, nem nagyon lehetett válogatni az eszközökben, ezek az időszakok amúgy sem kedveztek az emberi jogok kiteljesedésének. Ez nem csak a huszadik században és nem csak Magyarországon volt így.

Amikor elmúltak a nehéz évek, és jobban lehetett hallani azok hangját akik az emberi alapjogokat kívánták napi gyakorlattá tenni, sorakoztak fel érvek a halálbüntetés ellen. Igy elsőként , az élethez, az emberi méltósághoz való jog súlyos sérelme. Aztán a többi, a megváltoztathatatlanság, visszafordíthatatlanság, véglegesség. Ha a büntető igazság szolgáltatás rendszerében hiba mutatkozna, utólag az már nem lesz korrigálható. Többen a tényleges életfogytiglan súlyosabb büntetésnek ítélik mint a halálbüntetést, bár felvetik a fogvatartás költségességét, ami ilyen horderejű kérdésben aligha lehet valóságos érv.

Amíg a halálbüntetés melletti érvek kevesebb számúak, valahogyan fajsulyosabbnak tűnnek, kevesebb magyarázatra szorulnak, és a közvélemény könnyebben elfogadja azt, hiszen nem is lehet kétséges mi a sorsa a háboruban a kémnek – az már persze kérdésesebb, hogy a hazánknak hírszerző tevékenységet végző személy miért is minősül máshol megölni való kémmé de ezt most hagyjuk csak kérdésként megfoganni bennünk -.

A halálbüntetést ellenzők érveire is viszonylag jól megfogalmazott válaszok vannak, emberi joga az áldozatnak is van, az ő élete és méltósága is sérül azzal hogy megölik, és neki még választása sem volt. A büntető-igazságszolgáltatás hibáit pedig ha vannak is, jobb ha homály fedi, a büntető ítélet helybennmaradásához nagyobb társadalmi érdek fűződhet mint adott esetben az igazság tényleges feltárásához. A büntető ügyekben a társadalom által átruházott büntető hatalom  gyakorlásának szakrális jellege még ma is érezhető, és ez jól is van igy.

A ne ölj parancs nagyon erős. Ha valaki megszegi számíthat a megtorlásra. Ha valaki megszegi,  a cselekménye alkalmas arra, hogy összezavarja a dolgokat, hiszen nem könnyű harc eredménye az, hogy a személyes bosszút át kell engedni az államnak, a büntetőigény érvényesítését a hatalomnak, amely cserébe ezért védelmet ad a polgárának, alattvalóinak, de nem is hagyja többé hogy bárki önmaga kezébe vegye a büntetést. Ez csak akkor lehetséges mindenki megelégedésére, ha a megtorlás arányos , és valóságos. Ha nem az akkor a hatalom legitimitása is kétségbevonató, ami viszont nem megengedhető. Tehát számítani is kell a megtorlásra annak aki ölt.

Méreg injekcióA ne ölj parancs persze csak békeidőben nagyon erős, háborús időkben megváltoznak a parancsok, bár egyes felmérések érdekes adatot hoztak, a háborúkban a katonáknak alig néhány százaléka volt aki úgy húzta meg a fegyver ravaszát, hogy emberre célzott, és valóságosan látta akire célzott, és meg is akarta ölni. A háborús pusztítások nagyobb részét talán a személytelenül maradó bombázások és tüzérségi tüzek tették ki, amikor már nem lehet egyenként azonosítani  az ellenséget a távolság, vagy a dombok miatt.

Egyes vélemények szerint szükség van a gyilkosokra. Nehéz erről ugy beszélni, hogy adott esetben ne lássuk az áldozatot, de próbáljuk meg mégis. Nem személyükben van szükség rájuk természetesen , nem azért hogy öljenek , a személyiségükre van szükség. A személyiségük alkalmas arra, hogy adott esetben szembehelyezkedjenek a szokással, és más utakat járjanak, alkalmas arra, hogy  cselekvésükkel hatásukkal befolyást gyakoroljanak a közösségre, akár oly módon hogy megszervezze az önvédelmét, akár úgy hogy kijárjanak utakat, amelyen a többiek is elindulhatnak. Alkalmas arra a személyiségük, hogy anélkül, hogy tudnák hová megy a hajó felüljenek és elinduljanak a semmibe. Lehet hogy ők találják meg Amerikát. Persze nem született gyilkosok, de a moralitás olyan az esetükben ami lehetővé teszi a szabályok áthágása, a vakmerőség ,az általánosan elfogadott értékeken való átlépés készsége nyomán   akár a gyilkosságot is. A mortalitás aránya is más,  azt hiszem.

Ha már idáig eljutottunk fogalmazzunk meg még egy kérdést.

GázkamraA kultúrák, az emberi társadalmak kitermelték az intézményrendszerüket, amely segít számba venni a javakat, kiegyenlíteni az elosztás, gyakorolni a hatalmat és ezáltal biztonságot adni az embereknek és önmagának. Ilyen az igazságszolgáltatás szervezeti rendszere is, és ilynek maguk a törvények is, amelyek ha úgy tetszik közmegegyezés alapján létrejötteknek mondhatók.

Ez mind emberi konstrukció, az emberi elme szüleménye. Vajon egy olyan struktúrának ami az emberi agy terméke jogában áll-e megszüntetni az őt létrehozót, a gondolatot a szellemet, ami ne felejtsük el, jelen tudomásunk szerint csak az ember sajátja.

Ha a világ olyan volna, hogy a  parancsolatok  teljes egészében és mindenkiben érvényesülnének, nem lenne kérdés többé a halálbüntetés, amíg ez nem lesz így addig bizonyára fel fog merülni több kevesebb rendszerességgel időről időre, akár van halálbüntetés egy országban akár nincs, akár napirenden van a törvényhozásban a kérdés akár nincs. Újra és újra.

Dr. Brunner Tamás

Szerző: mészégető

A szorgalom nem pótolja a tehetséget. De azért mégis meg kell próbálni. Dr Brunner Tamás ügyvéd vagyok, Budapesten születtem és itt is nőttem fel.15 éve vagyok a pályán, elsősorban büntetőügyekkel foglalkozom, de voltaképpen azt teszem amiról az emberek ugy gondolják ügyvédi munka.Nagy örömmel tanitok néhány éve a Pázmány Péter Egyetem jogi karán, a család és a munka mellett maradt rengeteg időben irtam egy pár novellát, amelyek kötetben, Aliz a dizőz cimmel ebben a 2oo5-ös évben meg is jelentek.

“Kérdéses halálbüntetés” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Arra kevesen gondolnak, hogy a halálbüntetéssel nem csak a bűnözőt, hanem – legalább annyira – annak hozzátartzóit, szeretteit (nekik is lehet olyan) is büntetik, vagyis a tásadalom nevében ártatlanokat ítélnek szenvedésre.

  2. Találtam az egyik havonta megjelenő lapban- amely egyébként meglehetősen szinvonalas, és szakszerü szerintem – egy cikket éppen a halálbüntetésről, egy büntetőjogász professzor kommentálásával. Tanulságos.
    Van benne egy mondat, amely ugyancsak tanulságos, és bár a profeszzor maga kéri , hogy félre ne értése senki, hát…? Az idézet:”…egy operációval adott esetben a “bünös ” agylebenyt el lehetne távolitani, s akkor az erőszakos gyermekgyilkos kezes báránnyá változna.”

    Ki mit szól ehhez ?

  3. Ezt a beavatkozást téríti a TB, kedves mészégető?
    🙂 A viccet félretéve ebben az esetben nem hiszem hogy szükséges lenne a büntetés. Ez most célzás parszifál barátunk hozzászólására ? mert eme büntetés célja gondolom a későbbiekben elkövetendő hasonló szörnyű tettek kockázatának csökkentése is..

  4. Engem több okból zavar ez a beavatkozás- alkalmasint olvassuk el ismét a Száll a kakukk fészkére ” cimü könyvet – előállitanánk akkor egy uj személyiséget ha ez a beavatkozás lehetséges lenne. Esetleg preventive is lehetne, mondjuk mindenkit megvizsgálna valami orvos, és aki hajlamos erre- arra, azt már előzetesen, vagy még előbb “rendes” emberré lehetne tenni.Ez azért elég ijesztő nem ? Ugyan ki döntene, és miféle felhatalmazás alapján.Gondoljatok arra is, hogy törvényesen megválasztott parlamentek is hoztak már olyan törvényt aminek iszonyu eredménye lett.Azért ne legyen kétség, ha lenne is ilyen beavatkozás az a büntetést – adott esetben a legsulyosabb büntetést – nem hiszem hogy kiváltaná.Igy aztán egy “rendes” ember ülne élethossziglan börtönbe,

Vélemény, hozzászólás?