Az ügyvédi titok

Kérdés: Jelentéktelen életünkben-, amely a valóság felszínét éppen csakhogy megkarcolja,- valamely jövőben bekövetkező, bizonytalan esemény befolyásolásának szándéka, alapos ok lehet-e ahhoz, hogy az ügyvédi hivatásrend egyik alappillérét megmozgassa?Válaszok:

I.

Az Ügyvédi törvény szabályozása szerint, az ügyvéd az ebbéli minőségében megszerzett tények, adatok tekintetében titoktartásra kötelezett, a birtokában lévő iratokat sem köteles a hatóságnak felszólításra átadni, bár nem akadályozhatja azok feltalálását.


A szabályozásból megállapíthatjuk, hogy az ügyvédi titok teljes körű, vagyis minden adatra kiterjed, és a titok mindig megőrizhető, illetve kötelezően megtartandó.

Van olyan esetkör, amikor az ügyvéd titoktartási kötelezettsége az ügyfél azon rendelkezéséig áll fenn, amely az alól felmenti.
Ismert módon ezen esetkör a polgári jogviszonyok területén való ügyvédi részvétel esetei, illetve az államigazgatási eljárások területe, ahol a titok feletti rendelkezés joga az ügyfélé, több ügyfél esetén az ügyfeleké.
A titok megőrzése nyilvánvalóan a felek érdekét szolgálja, és addig kell azt megtartani, amíg a felek érdeke éppen nem az, hogy feltárható legyen, lévén az ügy ura ilyen értelemben a fél.

Míg azonban az ügyfél a titkait saját felelőssége szerint bármikor, bárkinek elmondhatja, az ügyvédet a titoktartás, az az alóli tényleges felmentésig köti.

A polgári jogi jogügylet kapcsán , de büntetőeljárásban van olyan eset, amikor a jelenlegi gyakorlat szerint nem szükséges az ügyfél nyilatkozata ahhoz, hogy az ügyletről az eljáró ügyvéd a hatóság előtt nyilatkozatot tehessen.

Ez az az eset, amikor oly módon jön létre ,- pl. adásvételi szerződés- , hogy az egyik fél megtévesztvén a résztvevőket, más néven köt szerződést, mint ahogyan ténylegesen hívják.

Ez esetben nem a fél adja meg a felmentést, nincs is szükség a nyilatkozata beszerzésére.
Ügyvédi Kamarai állásfoglalás szerint a megbízási jogviszony, a nem valós adatok közlése miatt nem jön érvényesen létre az ügyvéd és a fél között, ezért nem is kell a felet megnyilatkoztatni.

A hatósági , bírósági eljárásban annak levezetése, hogy nem kell megkérdezni a magát másnak kiadó személyt a titoktartásról, abból folyik, hogy az ügyvéd nem működhet közre jogszabály kijátszására, vagy joggal való visszaélésre irányuló jogügyletnél, így bűncselekmény megvalósulása esetén a tanú a vallomást nem tagadhatja meg. / FBK 1994/4o/

A levezetés logikai helyessége felől van kétségem.

Amennyiben jogszabály kijátszására irányuló jogügyletnél való részvételről beszélünk – az ügyvéd , ha arról tudott, és az bűncselekmény megvalósulását is jelenti – nem tanúként kerülhet meghallgatásra az ügyben, hanem gyanúsítottként , ami egy másik eljárási pozíció. Ez esetben mondhatjuk, hogy nem hivatkozhat titoktartási kötelezettségére az, aki a tevékenységével bűncselekményt valósított meg részesként.

Ha pedig arról nem tudott, akkor előáll az a helyzet, hogy olyan személlyel szemben kell – nyilvánvalóan terhelő adatot szolgáltatnia büntetőeljárásban – aki nála, mint ügyfél jelentkezett.

Valóságos személy esetén nem látom be, hogy miért kell elveszítenie ügyféli minőségét az ügyvédnél azáltal, hogy más néven mutatkozott be.

Persze a józan ésszel ellentétes lenne, és így aligha elvárható bárkitől, az ilyenfajta titoktartási kötelezettségre való hivatkozás, amikor adott esetben gyanúsítottként vonják be az ügybe, és az lenne az egyetlen védekezése, és így esteleges mentesülése , ha előadná a történteket úgy, ahogyan történtek.

A fentebb bemutatott a gyakorlat, amely Bírósági döntéseken alapul, az ügyvédi titoktartás sérelmét jelenti, nyilvánvalóan azon okkal, hogy a bűncselekmények felderítéséhez, bármely bűncselekmény felderítéséhez, nyomósabb társadalmi érdek fűződik, mint az ügyvédi titok megtartásához.

Ez a megközelítés láthatóan okoz még fejtörést.

II.

A következő ügykör a büntető ügyek köre.


Az ügyvédet a védőként tudomására jutott tények és adatok tekintetében abszolút titoktartási kötelezettség terheli.
Azt láthatjuk, hogy a büntető ügyszakban a büntetőeljárási és anyagi jogszabály is az ügyvédi törvényben írt titoktartási kötelezettséget támogatja

A büntető ügyszakból látjuk azt, hogy az ügyvédi titok védőként olyan immunitást jelent, amely lehetővé teszi azt, hogy az általában mindenkit terhelő kötelezettség – a tanúzási kötelezettség- teljesítése alól is felmentést ad.

A büntetőeljárásbeli szabályozás alapján mondhatjuk, hogy a bűnüldözési érdek nem érvényesül akkor, ha a bűnösségre vonatkozó bizonyítékot a védőtől lehetne beszerezni saját ügyfelére.

Az, hogy az ügyvéd vallomást tenni nem köteles a védőként tudomására jutott tényekről, két dolgot biztosan jelent: egyrészt az ügyfél biztos lehet abban, hogy a bizalmon alapuló jogviszonyt nem használja fel az ügyvéd úgy, hogy az, az ügyfelére nézve hátrányt jelenthessen, másrészt a védő biztos lehet abban, hogy nem lehet tőle kikényszeríteni vallomást saját ügyfelére nézve.

A tanúvallomás kizártsága körében vizsgáljuk meg azt, hogy az ügyvédnek saját elhatározására van –e bízva a tanúvallomás megtétele vagy sem,

Megítélésem szerint nem a saját elhatározására, lelkiismeretére van bízva az, hogy eldöntse tesz –e tanúvallomást vagy sem, illetve csak annyiban, amennyire mindenki lelkiismerete és szabad akarata szerint cselekszik élete során, ez azonban sem az ügyvédi titok, sem a büntetőeljárás kereteiben, jogszabályból nem következő és így ebben a közegben nem értelmezhető , etikai kategória.

A büntető anyagi jogunk jelenleg nem követeli meg minden esetben azt, hogy valaki, akinek tudomása van készülő, de még el nem követett, vagy a hatóság tudomására még nem került bűncselekményről, feljelentést tegyen.

Vannak olyan – a jogalkotó megítélése szerint – kiemelkedő tárgyi súlyú vagy/és a társadalomra különösen veszélyes cselekmények, amelyeknek részben az előkészülete is önmagában büntetendő, részben pedig az ezekről való tudomásszerzés esetében a feljelentés, bejelentés elmulasztása önállóan büntetendő, megjegyzendő, a kettő nem jár mindig együtt.
Ezen cselekmények az állam elleni, ill. terror cselekmények, továbbá a pénzmosás és még néhány bűncselekmény.

A Büntető törvénykönyvben tételesen felsorolt cselekmények esetén a feljelentési kötelezettség alapvetően mindenkit terhel, aki / valamilyen tényről / tudomással bír

A Btk. ilyen irányú rendelkezése tehát az ügyvédre, védőre, mint ilyenre kifejezetten kivételt nem tesz, mindösszesen büntetlenséget enged egyes cselekmények esetén , de akkor is csak az elkövető hozzátartozójának.

A Btk. utalást sem tesz arra, hogy a feljelentési kötelezettség nem terhelné azt, aki foglalkozásánál fogva titoktartásra kötelezett.

A Btk. rendszerétől nem idegen az, hogy részben törvényi tényállások megvalósításához szükséges magatartást más jogszabályban irt cselekvés, vagy mulasztás módján szabályoz, gondoljunk a közlekedési bűncselekményekre, vagy a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetésre, valamint arra is találunk példát, hogy ugyancsak a Btk.-n kívüli jogszabályban irt cselekvéskor, ha tényállásszerű is a magatartás, büntetlenséget enged a szükséges feltételek fennállta esetén / Pl., egészségügyi, stb. bűncselekmények /

Következetes a Btk. akkor is , ha e törvényen kívüli jogszabályra hivatkozva állapit meg olyan szabályt, magatartást, amelyhez büntetőjogi következmény fűződik. Erre mindig utal. Ilyen hivatkozással, amelyből egyértelműen megállapíthatnánk, hogy a feljelentési kötelezettség alanyi köréből a titoktartásra kötelezetteket kivenné, nem találunk.

Ez viszont azt jelentené, hogy feljelentési kötelezettség terhelné az ügyvédet saját ügyfelével szemben, ha olyan bűncselekményről- vagy készülő bűncselekményről – van tudomása, ahol a feljelentési kötelezettség elmulasztása maga is bűncselekmény.

Ez továbbá azt is jelentené, hogy itt van az ügyvédi titoktartás határa.

Ha viszont megvizsgáljuk, az ügyvédi titokról, annak megtartási kötelezettségéről szóló jogszabályt, törvényt, olyan kitételt nem találunk, amely bármilyen határt is húzna.

Feloldható-e a nyilvánvaló ellentét ?


III.

Mindkét szabályozás törvényi szintű, és mivel megállapíthatjuk, hogy az ügyvédi törvény vonatkozó rendelkezése értelmezhető a büntetőjog rendszerében is, eljuthatunk arra a következtetésre, hogy az ügyvédi törvény ezen szabályozása, egyes cselekmények elkövetői körének meghatározásánál speciális, vagyis rendelkezései az általánostól eltérően alkalmazhatóak, sőt alkalmazandóak, mivel a speciális az általánost rontja.

Ebből levonhatjuk az a következtetést, hogy a feljelentési kötelezettség elmulasztásával megvalósuló bűncselekményeknek az ügyvédek, az ügyvédi minőségükben tudomásukra jutott tények tekintetében fennálló titoktartási kötelezettségük miatt nem lehetnek alanyai.

Mondhatjuk tehát, hogy a Büntető törvénykönyvön kívül szabályozott büntethetőséget kizáró ok áll fenn.

A kérdés vizsgálatakor eljuthatunk egy másik válaszhoz is, nevezetesen ahhoz, hogy azt mondjuk a Btk a speciális szabályozás az Ügyvédi törvényhez képest, tekintettel a szabályozott élethelyzetekre.

Büntetendő cselekményt, mint bűncselekményt megállapítani csak a törvényben lehet, csak az bűncselekmény amit a törvény annak mond, az határozza meg az elkövetők – alanyok – körét és a büntetést is. Ugyancsak az határozza meg azon esetek, személyek körét amikor valaki mentesülhet a felelősségre vonás alól, vagyis a büntethetősége kizárt.

Ebből következően tehát, az ügyvéd egyidejűleg képviseli ügyfelét a megbízás keretei között, és feladja mert ha nem, úgy bűncselekményt követ el. Meg kell tennie, a feljelentési kötelezettség terheli. Meg kell tennie ha jogkövető magatartást tanúsít, ami viszont alapvető követelmény mindenkivel szemben.

A két jogszabály esetében a problémát az okozza, hogy úgy tűnik egyik sem speciális a másikhoz képest, azért nem, mert nem azonos a szabályozás tárgya, mindkettő különálló élethelyzetekre tartalmaz előírásokat, nincs közöttük kapcsolódás, ebből következik hogy ezen az úton nem fogunk használható, és biztos eredményre jutni.

IV.

A tisztán logikai levezetés, illetve a szokásos elemzési lehetőség, nevezetesen az hogy a speciális lerontja az általános , nem hoz eredményt, csak akkor, ha olyan tényezőt is bevonunk a logikai elemzésbe, amely voltaképpen nem eszköze a logikának, és ez az erkölcsi értékrend. Ez esetben is legalább kétféle helyes következtetéshez jutunk, amely ugye megint csak nem lehetséges. Nézzük hogyan.

Kezdjük a kevesebb magyarázatot igénylővel, ahol magából a szituációból következhet a válasz.

El lehet jutni arra az eredményre , hogy a bűncselekmény felderítése, azon cselekmények esetén amelyek kiemelt veszélyt jelentenek a társadalomra olyan fajta érdek, amely „felülírja” a másikat, vagyis azt, hogy bárki akinek arról ismerete van megtarthassa magának az ismereteit a titoktartási kötelezettségére hivatkozva.

A közelmúlt eseményeiből láthatjuk, hogy egyes esetekben ez az érdek lehet valóban előnyt élvező , gondoljunk 2oo1 szeptember 11.-ére. Mi mentesítené, mentesíthetné azt, akinek tudomása volt, vagy lehetett a terrortámadásról és elhallgatta azt, bár ha közli a hatósággal megelőzhette volna több ezer ember halálát? Sokat nem késlekedhetünk a válasszal. Semmi.
Erre a válaszra eljuthatunk akkor is, ha a terrorizmust mint olyat, meg sem kíséreljük meghatározni sem. Nem is tesszük meg most.

Nézzük meg, hogyan vonhatunk le másfajta következtetést.

Nem lehet fenntartani olyan állapotot amely megoldhatatlan helyzetet teremt, egyidejűleg kell megfelelni a társadalom általánosan elfogadott értékítéletének és a saját – ügyvédi –hivatásrend értékeinek, amely ugyancsak része az általánosnak , ugyanaz hívta létre, abban gyökerezik.

A jogi struktúrát a hatalom formálja, azon gazdasági érdekeknek megfelelően elsődlegesen , amelyik létét segítik.

Az érdekek , amelyek a döntéshozatal motiválják ,elsősorban politikusi – rövid távú – érdekek.

Nyilvánvalóan, nem lehet figyelmen kívül hagyni a társadalmak önfejlődését, amely hosszabb távú , nem formálisan- tehát nem elkülönült szervezet által- meghozott döntések színhelye.

Ennek a fejlődésnek egyik „terméke” az ügyvéd.

Mindig szükség volt valakire aki részben az eszközök ismerete miatt, részben a saját elhatározásból képes, és kész arra, hogy szembe szálljon a szubjektivitással az írott szó erejével élve, és eligazítson mindenkit , aki arra nem képes, a jogi, politikai érdekérvényesítés ingoványos területén.

A felelősség, a feladat önállóan vállalt, és azzal az ellenőrzéssel együtt létezik, hogy ha a bizalom megrendül, mert az ügyvéd nem azt teszi amit tennie diktál az ügyfél érdeke, hanem éppen a kiszolgáltatottat kiszolgáltatja , úgy az ügyvédi működését rövidesen befejezheti, ügyfél hiányában. Ha nincs ügyfél, nincs ügyvéd sem.
Ha megsérti, ha meg kell sértenie azt az évezredes elvet, hogy a titkot meg kell őriznie, az „ügyvéd” léte válik értelmetlenné.

A fentiek szerint elrugaszkodott –e az a feltevés , hogy morálisan sem ítélhető el az ügyvéd, ha éppen a pillanatnyi érdekek változó világában nem árulja el az ügyfelét, a hivatásához fűződő társadalmi elvárásra hivatkozva ?

Úgy gondolom nem. Az ügyvédkedés több mint egyszerű írástudás, és jogalkalmazás, az ügyvédi lét nem skizofrén , teljesíteni kell azt a többletet amely a hivatáshoz fűződik, és így a mérce nem az általános állampolgár mércéje , hanem felelősséggel, a megfelelő módon cselekvő jog- és társadalom tudósé.

A hivatásnak része a nem kívánt titok megismerése is. Ez elől elmenekülni nem lehet, a felelősséget áttenni tovább másra nem lehet. A titkot, ha még oly terhes is, meg kell őrizni, és nem lehet esetenként dönteni, mert a döntés megszületett akkor, amikor az ügyvéd az Ügyvédi esküt letette, és vállalta mindazt, ami ezzel jár.

El kell kerülni még a gondolat felmerülésének a lehetőségét is, hogy büntetőeljárásban, vagy azon kívül a hatóság az ügyvédet saját ügyfelével szemben információforrásként használja fel, akár úgy, hogy lelkiismeretére apelláljon és a tanúzási kötelezettség kizártsága miatt kerülő útra terelje, akár úgy, hogy kényszeríthesse valamely nyilatkozat megtételére eljárási pozíciójának megváltoztatása kilátásba helyezésével vagy egyéb módon.

A titok azért titok hogy megismerhető ne legyen. Ha nem ismerjük el az ügyvéd kivett helyzetét minden esetre alkalmazva, akkor mindig lesz jogszabályi lehetőség az ügyvédi titok megismerésére, így a titok mindig csak relatív titok lesz, és ezáltal éppen lényege veszik el.

Ebből következik, hogy a titoktartás kötelezettsége előrébb való érdek mint a bűnüldözés, a bűncselekmények felderítésének igénye, bármilyen cselekményről is van szó.
Én szívesen hinném ezt, mert a titoktartási kötelezettség valóban az ügyvédi hivatás egyik alappillére.

Persze lehet , hogy az ügyvédi titok egyszerűen „magántitok” amelynek megsértése ugyancsak bűncselekmény , azonban alapos okkal való megsértése esetén büntetlenséget eredményez.

Enged–e vajon a törvény, a napi érdekeknél nagyobb távlatokat mutató, általánosan meglévő értékrend érvényesülést, vagy megelégszik a fentebb írtakkal ?
Támogatja-e , engedi-e, a hagyomány, és az erkölcs ugyanezen érdeksérelmet ?

V.

A jelen írás alapvetően saját véleményemet tartalmazza az ügyvédi titok terjedelmével, illetve mint lehetséges büntethetőséget kizáró okként való fennállásával kapcsolatban.
Tudjuk, hogy a terrorizmus elleni nemzetközi összefogás nyomán több szabály változott, és szigorodott, amely részben érinti az ügyvédi titok tartási kört is, ez azonban nem ok arra, hogy teljességgel felülírjam álláspontomat, örülve annak persze , hogy elkerült a probléma való életben való alkalmazásának terhes és nehéz feladata.

dr. Brunner Tamás

Szerző: mészégető

A szorgalom nem pótolja a tehetséget. De azért mégis meg kell próbálni. Dr Brunner Tamás ügyvéd vagyok, Budapesten születtem és itt is nőttem fel.15 éve vagyok a pályán, elsősorban büntetőügyekkel foglalkozom, de voltaképpen azt teszem amiról az emberek ugy gondolják ügyvédi munka.Nagy örömmel tanitok néhány éve a Pázmány Péter Egyetem jogi karán, a család és a munka mellett maradt rengeteg időben irtam egy pár novellát, amelyek kötetben, Aliz a dizőz cimmel ebben a 2oo5-ös évben meg is jelentek.

“Az ügyvédi titok” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Tisztelt Dr.Brunner Tamás!

    Érdeklődéssel olvastam őszinte és becsületes értekezését az ügyvédi titok megtartásáról. De manapság ebben a korrupt világban, már nem csak a titkok megtartásáról van szó.

    Megtörtént, hogy az ügyvéd a nyomozóhatóság emberével állapodott meg – saját szerencsétlen gyanúsított ügyfele, no meg a jóval módosabb feljelentők pénzén, hogy milyen pontokon nem avatkozik be a védelem nevében, annak érdekében, hogy a mentő körülmények elsikkadjanak (letagadott fax-üzenet az iratismertetésről, elhallgatott eredeti jegyzőkönyv megléte, a hamisított helyett, stb.)

    Ennek hét évig tartó büntetőeljárás lett a vége, melynek minden egyes fázisában a saját ügyfél azért fizetett, mert jóhiszeműen úgy gondolta az “ügyvéd becsületesen végzi munkáját”, a feljelentők azért fizették a gyanúsított ügyvédjét, hogy saját bűncselekményeik igazolására találjanak egy bűnbakot.

    Hét éven keresztül nagyon jól járt az ügyvéd, a nyomozóhatóág beépített embere, a “feljelentők”ről nem is beszélve, hiszen addig egy gáláns “felszámolási eljárás” keretében eltüntettek minden őket terhelő nyomot. Az ügyvéd jóhiszemű ügyfele első fokon egy év felfüggesztett börtönt kapott 1.033.000,- Ft elsikkasztáásáért, ami tulajdonképpen a visszamenőleges munkabére volt, mivel munkaviszonyát hamis papírokkal szüntették meg a feljelentők.

    Időközben a munkaügyi bíróság 2,7 milliót ítélt meg számára, amit soha nem kapott meg, mert addigra a céget “felszámolták” a feljelentők. Végülis II.fokon az ügyész indítványozta az egy év felfüggesztett börtön korlátlan enyhítését. (Lehet, hogy valamint megértett az ügy abszurditásából) Szkeptikusan ma már azt mondanám a feljelentők több pénzt erre áldozni nem akartak, mivel a céget rég eltüntették. A jóhiszemű ügyfél nagyon boldog volt, hogy “csak” próbára bocsátották II. fokon 7 év kemény büntetőeljárás után.

    Az ügyvéd utóljára még 200.000,- Ft-ot kért tőle (természetesen zsebbe, az ÁFA miatt)majd elvitorlázott a Mercédeszével. A volt ügyfélnek van humorérzéke, mert tudja hogy sehová nem fordulhat, akkor amikor hírekből a kamarai állásfoglalást ismerve olyan ügyvédnő is praktizálhat, aki bérgyikolkosoknak ad megbízást az ellenfél likvidálására.

    Kicsit úgy érzi magát,mint a fehérgallérosok “Pusoma Dénese”. Ma már tudja, hogy minden eladó. Volt már más polgári jogi ügye – ügyvéd nélkül simán megnyerte. Ott is több pénze volt az ellenfélnek, de mivel sajátmagát képviselte, így az ellenfél nem tudta lefizetni. Viccesen mondja: ha ügyvédje lett volna, biztos azt a polgári ügyet is elveszítette volna. Ez nem egyedi eset.

    A közéletből is számos példát tudnék mondani, amikor tetten érhető az
    “(i)gazságszolgáltatás diszkrét bája”
    Hogyan lehet ez ellen védekezni?
    Hol a határ?
    Mikor és hol nyernek kárpótlást az “(i)gazságszolgáltatás” és a velük szoros kapcsolatban lévő “saját ügyvédek” áldozatai.

    Egyik jogi fórumon sem találkozom ilyennel, pedig szerintem nagyon sokan vannak. A látencia azonban még nagyobb lehet, hiszen vannak akik azt sem tudják, hogy áldozatok.

    Válaszát várom

  2. Üdvözlöm. Mit mondhatnék? Bizonyára az ügyvédek között is van tisztességes, és nem tisztességes, mint ahogyan az ügyvédek is emberek volnának.
    Ugy gondolom ,és remélem, sőt biztos vagyok benne a többségünk becsületes.

    Szmunkra is követendő József Attila egy mondata:

    ” Miért legyek én tiszességes,
    Kifeszitene ugy is,
    Miért ne legyek tiszességes,
    kifeszitenek ugy is ”

    Hát igy.

Vélemény, hozzászólás?